Ambrus Regina (szerk.): 30 éves az Esztergomi Várszínáz (Esztergom, 2018)
Az elmúlt 30 év
a várszínpad adottságaihoz kellett alkalmazni. A nézőtér mögötti nyugati várfalat úgy „vastagították" meg, hogy ott a technikai helyiség - teljes hang és fénykezelő berendezésével - elférjen. Az 1990 május végére befejeződő rekonstrukció során a műemléki együttes tehát úgy nyerte vissza 13-19. századi képét, hogy az új szabadtéri színházi építmény harmonikusan, egyszersmind működésre képesen belesimult. A műemléki helyszín, amely úgy újult meg, hogy szerves és végleges bővítményként magába fogadta a várhegyi színjátszás állandó lehetőségét - három kaput is nyitott egyszerre az „ősi falakon". Két valóságosat a Kapu-szoros felé [ahogy ez minden „rendesebb" színház épületen dukálj: a nagyobbikat a közönségnek, egy kisebbet pedig, amolyan „művészbejáróként", a Budai torony aljában. A harmadik csak jelképesen kínálkozik fel - azokszámára, akik a történelmi folytonosságot is igyekeznek keresni, és jólesik megtalálniuk... Nos, majdnem 30 éve, 1962-ben ezen a helyszínen, a Kapu-szoros falai közt kezdődött el történetünk első felvonása: itt állították fel az első olyan szabadtéri színpadot, amelyet a vár maradványai fogtak körül. Alkalmi, mobilisjáték-és nézőtér volt ez, ahogy láthattuk: 1962-1967 között négy [vagy öt?] éves sorozatot elindító helyszín, amelyet - már a várpalota udvarán - majdnem 20 esztendő szünet után követett a második felvonás [1986-1988,1989], A helyszíni folytonosság érzékeltetésének kedvéért képzeljük el, hogy a Kapu-szoros egykori közönsége az előadás végén feláll, és - miközben időben 1990-ig repül - térben csak a fal túloldalára ballag át, ahová persze székét sem kell magával vinnie, hiszen beépített padsorok várják. A 75 m2 alapterületű színpaddal szemben egy körcikknyi „amfiteátrum", amelynek bármely pontja szinte tökéletes látás és hallás - élménnyel szolgál. [A falécekkel ESZTERGOM, BUDAI TORONY, TOROK KERT, ENGEDÉLYEZÉSI ALSÓ SZINT ALAPRAJZA M=1:1oo
