Ambrus Regina (szerk.): 30 éves az Esztergomi Várszínáz (Esztergom, 2018)
"Hol Kelet és Nyugat összeér..."
202 M 2 erejéig újra visszatértek vele Esztergomba, és Zsámbékon is eljátszották. Horányi Lászlónak a temesvári társulattal való emlékezetesen szép egymásra találása pedig még egy szerepet eredményezett neki a Csiky Gergely Színháznál: 2003-ban a jubileumi díszelőadás Polo- niusát játszhatta el. A tervekkel ellentétben sajnos ezt a Hamlet produkciót nem láthatták az Esztergomi Várszínház nézői. Ellenben az Égtájak Irodával koprodukcióban - az ötéves„Vendégségben Budapesten. Határon túli magyar színházi estek” kiemelkedő eseményeként - az a Hamlet a Nyugatiban címen elhí- resült három plusz egy előadás, amelyet a temesváriak a budapesti Nyugati pályaudvar Ceglédi várótermében játszottak el, színháztörténeti jelentőségűvé vált, és mindmáig visszhangzó sikert aratott. Az első magyar nyelvű, kolozsvári Ham- let-premier 210. évfordulójára időzített budapesti vendégjáték címében ugyanis a rendkívüli helyszínen kívül szimbolikus értelemben az aktuális helyzet szintúgy benne foglaltatott. Elsősorban is az, hogy az Európai Unióba való belépésre várakozó Románia fiatal magyar társulata - kiegészülvén román, német és itthoni szereplőkkel (Horányi mellett a Királynőt játszó Gáspár Imolával, akit az esztergomiak például a marosvásárhelyi társulat vendégjátékából, a Vak Béla királyból ismerhettek) - e „nyugati” értékeket és közép-európai szellemiséget tükröző produkciójával a Nyugati várójában szintúgy számít az európai csatlakozáshoz zöld utat kapott magyar- országiak érdeklődésére. A román rendezővel, Victor loan Frunzával való találkozás az Esztergomi Várszínház művészeti igazgatója számára egy második együttműködést is meghozott, nevezetesen a Médeia - a Budapesti Kamaraszínházzal közös - színre-állítását, azonban ez már nem a határon túli magyar színházakat tárgyaló fejezet témája. Vendég Karamazovéknál Igaz, nem a Várszínházban, hanem a Tanítóképző Főiskola nagytermében, de 2007- május 22-én, egy hónappal a bemutatója után az esztergomi közönség megint láthatta várszínházának művészeti vezetőjét vendégszínészként egy újabb határon túli produkcióban. Tudniillik Dosztojevszkij Karamazov testvérek című regényének révkomáromi dramatizációjában Horányi játszotta a Bírót. A színpadi adaptációt Martin Huba, a Szlovák Nemzeti Színház prózai tagozatának igazgatója, a filmvásznakról-tévé- ből szintén jól ismert, nemzetközi hírű színész készítette, és ő is rendezte. A szerteágazó cselekményű regényből az apagyilkosságot emelte ki, mint a bűnvád és önvád alapját, de egyáltalán nem a regény korába helyezte a krimibe illő nyomozás egyes szituációit, párbeszédeit, történéseit. Sokkal inkább a máról - mondhatjuk nyugodtan, rólunk - a jelen emberének Isten-kereséséről szól ez a furcsa, szürreális, főképpen fekete-fehérben, filmszerűen pergő, gyötrődő látomás, kéznyújtásnyira a játékteret félkörívben körülülő közönségtől. Az expresszív víziót ugyanis Jozef Ciller funkcionalista díszlete elsősorban egy asztal köré helyezte, hiszen a halotti tor mellől indul és ott is zárul a történet, amelynek ívét a családtagok visszaemlékezései, reflexiói rajzolják meg. S miután a komor hangulatban az idősíkok szüntelenül váltakoznak, a néha majdnem üres térben az aranykeretes tükörnek, az égő gyertyáknak és nemesen csillogó gyertyatartóknak, továbbá a fontos kellékek alakjában megjelenő szimbólumoknak: a piros almának, a Bűnbeesés jelképének, a vörösbornak (vér, áldozat, de a misebor is), a szétfröccsenő dinnyének (a közönséget szintúgy veszélyeztető esetleges bemocskolódás), valamint mindezek erős kontrasztjának rendkívül fontos dramaturgiai szerepük van. Akárcsak a váratlan
