Ambrus Regina (szerk.): 30 éves az Esztergomi Várszínáz (Esztergom, 2018)
"Hol Kelet és Nyugat összeér..."
egyidős Parászka Miklós, aki 1987 óta vezeti az Északi Színház magyar tagozatát. Az Ösvigasztalás Tamási egyik korai drámája, mely közel ötven évig lappangott. Szerzője 1924-ben, „Siculus” jeligével küldte be a Kolozsvári Magyar Színház drámapályázatára, de azon csak dicséretben részesült. Nem csoda, hiszen komor, balladás expresszionizmusa akkortájt még igencsak idegen lett volna bármelyik magyar színpadon. Ráadásul a folklorisztikus hangvétel összefonódott az Esztergomi Várszínházban már szinte megszokott pogány-keresztény mitológiával. Mindazonáltal úgy tűnt, „Várszínházunk közönségének véleménye megoszlott a darab értékelésekor: volt, aki a dráma nehézkes kezdését, más a darabos építkezést vagy a felvonások eltérő színvonalát kifogásolta. Egyeseket a szöveg súlyossága, tömörsége zavart. Ám abban mindenki egyetértett: kiváló színészek tolmácsolták, tették befogadhatóvá a művet. Közreműködésükkel vált a darab igazán méltó záróelöadássá az idei évadban.” £\J (Istvánffy Miklós - Esztergom és Vidéke, 00 1998. augusztus 27) A tehetséges szatmári művészeknek ~ legközelebb 2003-ban tapsolhattak Eszx tergomban: Horányi László másodszorra tudniillik velük állította színre A padlást. 2 A következő esztendőben [2004] pedig “ A Szt. Kinga gyűrűje újra láthattak Parászka Miklós-rende- > című előadás zést is, ráadásul egy habkönnyű magyar zenés vígjátékot, az Anconai szerelmeseket, amelyet a cseperésző eső ellenére - szokás szerint - igencsak kedveltek a kikapcsolódni vágyó, és hetvenes évekbeli olasz slágerekre nosztalgiázó esztergomi nézők: „A közönség ismét hálásan fogadta és engedte el a Szatmárnémeti Északi Színház Harag György Társulatának színészeit. Ismét - megszámoltam - nyolc alkalommal tapsoltuk vissza őket a bonyolult díszletekből.” (Szalai Álmos: Esik vagy nem esik - Híd- lap, 2004. július 6.) Nem csoda, hiszen - ahogy a Népszabadság beharangozójában is szerepelt: „Kicsit nosztalgikus, kissé ironikus ez a mediterrán szerelmi bonyodalom. Az előadásban megtalálunk mindent, ami egy hamisítatlan olasz hangulathoz kell: tengerparti üdülőhelyet, kávézót, pizzát, összegabalyodott szerelmi szálakat és slágert sláger hátán.” Ugyanakkor most sem volt minden krónikás elégedett, s az irónia nem csupán a történetet jellemzi. A már idézett „Sleepy” például ekképp kezdi az aznap esti élmény részletezését: „Rap- pert Gábor akár valami macsó tapsihapsi ugrik elő nekünk a szemerkélő esőben, mint Tomao Nicomaco, és emésztő tűzzel meséli, miért is vagyunk ma itt. A válasz egyszerű: megvásároltuk a jegyeket.” Parászka ekkor már csak rendez Szat- máron. A 400 kilométerrel távolabbi új csíki színház igazgatója lett, ahol egyébként szintén színre vitte Vajda Katalin darabját. Ennek a zömében fiatalokból álló társulatnak a tagja az a Márdírosz Ágnes is, aki 2001-ben, a főként amatőrök játszotta Szent Kinga kendője c. népi misztériumjáték címszerepét alakította az esztergomi fellépésen. Tudniillik 1998/99-ben, ugyanabban a székelyföldi megyében, ahol már nyolc éve működik hivatásos színházként a Figura Stúdió, két új színtársulat alakult: a székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház, illetve a Csíki Játékszín Csíkszeredában.