Ambrus Regina (szerk.): 30 éves az Esztergomi Várszínáz (Esztergom, 2018)

"Hol Kelet és Nyugat összeér..."

trónutódlással kapcsolatos dilemmáiba, a független állam fenntartásának kormány­zati gondjaiba enged bepillantást közvet­lenül fia és egyetlen örököse, Imre herceg halála után, a nemzeti gyász közepén. Ám a bemutató nem csupán egy régi histó­ria puszta elmesélését feltételezte. „Illés Lajos zenéjével archaizáló karénekekkel egészítették ki, ezzel is fokozva az előa­dás ünnepi, szertartásos jellegét. Olykor valamennyi szereplő - meg még néhányon rajtuk kívül is -szemben a nézőkkel fölso­rakozott és magyarosnak hangzó dalokat adott elő. Mindjárt az előadás elején - mielőtt a drámához kezdtek volna - egy Ady-verset. Búsan, forradalmi indulat nél­kül szólt A magyar jakobinus dala” - írta a kritikus Zappe László. (Critical Lapok, 1996. szeptember) A következő évben [1997] két újabb romániai magyar színházat ismerhetett meg az Esztergomi Várszínház közön­sége. Géza fejedelem halálának és I. Ist­ván királlyá választásának millenniumi ünnepségsorozatán a Várszínház díszelőa­dását a Temesvári Csiky Gergely Színház mutatta be. A multikulturális Bánság földrajzi-tör­ténelmi különállása, az itt élő magyarság késlekedő nemzeti tudatra ébredése és lehetőségeinek hiánya, valamint egyre csökkenő számaránya mindig is gon­dot okozott a magyar színészetnek. A Bánság fővárosában csupán Krecsányi Ignác Buda-temesvári társulatának meg­alakulása és viszonylag hosszabb ideig tartó működése hozta meg az arany­kort a XIX-XX. század fordulóján, köz­vetlenül az első világháború kitörése - és Trianon előtt. A Temesvári Állami Színház állandó magyar tagozatát viszont a kommunista nemzetiségi politika jegyében eredetileg amatőrök alapították 1953-ban; 1957- októ­ber 1-jével önállósult, és a német színház­zal egyforma jogi státusba került. Igazga­tó-főrendezője az akkoriban diplomázott, később Magyarországon és nemzetközileg szintén jól ismert Taub János lett, aki távo­zásáig a színház egyik legszebb korszakát alkotta meg. Ugyanakkor az alapításkor kialakult előítélet, amelyet a végvidéki színtársulat története során csak egészen kivételesen tudott áttörni egy-egy nagyobb szakmai siker, további nehézségeket oko­zott a diktatúra nyomása alatt szenvedő kisebbségi együttesnek, mely a ’89-es tör­ténelmi változást követően szakmailag és anyagilag egyaránt végveszélybe jutott. 1993-ban azonban - Romániában pályázat útján elsőként - az egy éve Marosvásárhe­lyen színészként diplomázott, mindössze 24 éves Demeter András lett az igazga­tó, aki tizenkét éven keresztül vezette a magyar teátrumot az 1875-ben megnyitott Fellner és Helmer tervezte színházépület­ben, ahol a Román Opera mellett három különböző (román, magyar és német nyel­vű) önálló prózai színház működik. Az egyetemes színháztörténet legfiatalabb Bal oldalon fent: a Káin és Ábel című előadás Bal és jobb oldalon lent: a Segítsd a királyt! cimú dráma képei

Next

/
Thumbnails
Contents