Ambrus Regina (szerk.): 30 éves az Esztergomi Várszínáz (Esztergom, 2018)
"Hol Kelet és Nyugat összeér..."
Jubileumok jegyében A Várszínház műsorának fejlesztésében, sajátos arculatának alakításában Horányi László 1995-től már nem csupán (város)baráti szívességből vállalt részt, hanem művészeti vezetőként hivatalosan is feladatot kapott. (Két évadon át Kiss Gábor mellett, 1997-től pedig egyedül.) Ekkortól már nemcsak Nagyváradon, hanem más - és egyre több - határon túli magyar színháznál is dolgozik rendezőként és színészként egyaránt (sőt, a későbbiekben ő lesz az anyaországban működő Magyar Játékszíni Társaság elnöke), még egy érdekes sajátosságot biztosít a Várszínház programjának: Horányi ugyanis felvállalván az alkotóművész személyességét, ezeket a produkciókat nyaranta Esztergomban, is bemutatja Az esztergomi művészeti vezető - e tisztégének első évében - 1995- augusztus 20-a alkalmából illetve I. István és Bajor Gizella házasságkötésének milleniumát is megönneplendő, a történelmi naphoz és a színhelyhez egyaránt szorosan kapcsolódó darabot is szeretett volna színpadra állítani. Ezért a Várszínházra adaptálta a Nagyváradi Állami Színház Seregi Zoltán vendégrendező által színre vitt Az a szép fényes nap című előadását. Szabó Magda, a nemzetközi hírű debreceni írónő egyik legnagyobb drámasikere ugyanis az államalapítás korát idézi, és az új, vagyis a keresztény, illetve a régi pogány erkölcsök összeütközésének világába vezeti a nézőt. Elsősorban Géza fejedelem dilemmáját mutatja be, akire hatalmas történelmi felelősség hárult: bármi áron felvétetni a keresztséget, hogy a magyarság megmaradjon, és helyet kapjon a művelt Európa államai között. 1996-ban a magyar honfoglalás 1100. évfordulóján az Esztergomi Várszínház egyfajta Nemzetközi Színházművészeti Találkozóval kívánt hozzájárulni a mil- lecentenáriumi ünnepségekhez. Valójában akár történelmi drámafesztiválról is beszélhetünk. A meghívott alkotások közül kettő érkezett a határon túlról, mindkettő már jól ismert társulatok előadásában. Sütő András Káin és Ábel című színművének Kincses Elemér által rendezett feldolgozása eredetileg a marosvásárhelyi színház alapításának 50. jubileumát nyitó díszelőadás volt. Azon az 1996-os ünnepségsorozaton még aktívan részt tudott venni a legendás, 1946-ban indult Székely Színház egyik alapítója, sokáig igazgatója, a marosvásárhelyi színművészeti akadémia egykori rektora, a nagyrealizmus mestere, aki lényegében már alapításakor kialakította a vásárhelyi magyar teátrum ma is érvényes stílusát. Tompa Miklós rendező (a magánéletben a kolozsvári főrendező-igazgató Tompa Gábor édesapja) nyolcvanhat esztendős korában, nem sokkal az esztergomi vendégjáték előtt szerződött át az égi társulathoz. Nevét pedig ősszel a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház magyar tagozata veszi fel. A vásárhelyi etnikai konfliktus idején súlyosan megsebesült, és egészségét igazából soha többé vissza nem nyerő Sütő András nem tudott eljönni Esztergomba. Pedig az itt is látható darab éppen az egyik olyan színműve, amelyik szerzőjét a hetvenes évek közepén a legjelentősebb magyar drámaírók közé emelte. A mű ősbemutatója 1978. március 16-án volt a budapesti Nemzeti Színházban és Marton Endre rendezte. Igazán hiteles premiernek azonban inkább a Sütő-trilógia befejező részeként három hónappal később a kolozsvári közönség elé került változatot tekinthetjük. Sütő műveinek legavatottabb színre állítója ugyanis Harag György (1925-1985) rendező volt, aki ha nem egy a világtól elzárt, diktatúra sújtotta országban él, ma már bizonyosan „tananyag” volna a világ művészeti egyetemein. Rendezett klasszikusokat és sok kortárs darabot, köztük számos nemzetiségi színművet. Színházi aranykort teremtett Romániában, főként
