Ambrus Regina (szerk.): 30 éves az Esztergomi Várszínáz (Esztergom, 2018)
Az elmúlt 30 év
-3íN o m jelent. A rendezés, mely valószínűleg nagyban segítette a darab bejutását a POSZT- ra, Médeia varázslatainak rémisztőén hihető ábrázolásával és a karénekes szerepeltetésével igazi élménnyé, előttünk zajló drámává változtatta a darabot. Victor loan Frunza a Várszínház adottságaihoz is építő jelleggel tudott alkalmazkodni: a távoli énekek a kar (és a kint zajló vigalom) távolságát érzékeltette a főhősnőtől. Bár az énekhangok nem csiszolódtak össze, mégis a betétek pontosan, drámai erővel egészítették ki a párbeszédeket. A látvány, az ének mellett természetesen a főszereplők, különösen a címszereplő Médeia alakja vitte itt is sikerre a darabot. Horányi László hazai pályán már többször tanúságot tett színészi képességeiről, és különösen szomorú, hogy a Várszínház és a Budapesti Kamaraszínház itthon nem tudott kellő érdeklőt vonzani. (Horányi két éve is némileg hasonló szerepben jelent meg a Dög című színműben.) Most gyermeki játékossága és férfias cinizmusa jellemének átélt részét alkották. Ami gerincét alkotta a darabnak, az természetesen Médeia (Töreky Zsuzsa) sorsa és szinte folyamatos jelenléte volt a színpadon, a dajkájával vagy a Iaszónnal folytatott beszélgetésből bontakozott ki a múltja. Szerepfelépítése drámai, hiteles, átélése az amúgy is súlyos szavakat egy tömbbé rendezte össze. Istvánffy Miklós Alku, avagy szerelmes levelek a török korból (Esztergom és Vidéke, 2006. július 27.) Két esztendeje jelent meg a Ghymes együttes vezetője, Szarka Gyula szólóalbuma Alku címmel. Az ismert énekes zenész ezen 16-17- századi szerelmes leveleket és verseket zenésített meg, s a lemez kiadásával e kort szerette volna közelebb hozni a ma emberéhez. A költemények Balassa Bálint és (egy esetben) Csokonai Vitéz Mihály művei - ez utóbbi egyben a címadó dal is. Az önálló album megjelentetésére nem az együttesétől való elszakadás vágya ösztönözte Szarka Gyulát, hiszen a közreműködők közt megtalálhatók a zenekartagok, hanem a levelek stílusa, nyelvezete és (nem utolsósorban) a ma már lassan kivesző kapcsolattartó formája. Mert a kor költészete is régóta vonzotta a zeneszerzőt, Balassa és Csokonai versei szintén a figyelme középpontjába kerültek, a zenei motívumokat pedig korabeli szerzők, népdalok és a Ghymes együttes saját számai ihlették. Az album hangzásvilága rokon a zenekar korábbi műveivel, egyes esetekben hasonló hangulat, érzésvilág szólal meg (Azért ne bánkódjál; Bújdosó dal). Az Alku megjelenése idején így vallott céljáról a szerző: „Arra törekszem, hogy a mai embernek szóljon, de közben hiteles maradjon - ez talán a legnehezebb. ” A lemezen hallható, felolvasott vagy megzenésített levelek és költemények színpadi előadása talán kissé egyoldalúvá tette volna a július 21-ei várszínházi bemutatót a mai fülnek szépen csengő stílus ellenére is, de egy találó rendezői fogással változatossá vált a műsor. Ez utóbbi még inkább érthetővé tette a lemezbemutató koncert eddigi sikereit. A prózai írások ugyanis nagy alakú bábok segítségével elevenedtek meg a közönség előtt, így látványos, humoros bábelőadásnak és egy koncertnek egyaránt részesei lehettek az érdeklődők. Az egymást váltogató levelek és költemények egyben megnövelték az album háromnegyed órás műsoridejét is, miáltal az sokrétű elményanyagot kínáló, egész estés bemutatóvá válhatott. Egyedül a ráadásszám lett rövidebb és szerényebb, de a megénekeltetett közönség vidám szívvel, felhangolt lélekkel vihette hírét hajdanvolt szerelmek nagyságának, szépségének. Istvánffy Miklós
