Ambrus Regina (szerk.): 30 éves az Esztergomi Várszínáz (Esztergom, 2018)
Az elmúlt 30 év
4m i» Fénylik-e az a nap? (Esztergom és Vidéke, 2006. augusztus 31-) Eddig tartott idén a Várszínház. A hagyományokhoz híven, ezúttal is a húszadikai ünnepségek zárták le az előadásokat. Mielőtt azonban még túlságosan az idő múlásába révedt volna az ember, a bejáratnál csinos lányok egy kérdőívet nyomtak a látogatók kezébe. A szervezők a közönség tapasztalatai után érdeklődtek: mennyire elégedettek az eddigiekkel, milyen darabokat látnának szívesen a következő évadban, no meg lefedjék-e a színházat? Pedig én azt hittem, ez már eldöntött kérdés. Bár jól meggondolva, talán a hangvédelemről is kellene gondoskodni; legtöbbször ugyan sikerül az embernek szelektív hallással más rendezvények zaját kiküszöbölni, ám éppen ezen a legutolsó bemutatón határozottan zavaró volt a lenti koncert. Aztán a végére egy meglepő kérdés: „Igényelné-e, hogy az Esztergomi Várszínház más helyszínen az őszi, téli, tavaszi időszakban is folytassa előadásait?” Mi az hogy...? A látogatók magas számára gondolva bizonyára nem vagyok egyedül az igenlő válasszal. De hol, hiszen a Várszínháznak a Várszínházban van a helye. Ennek alapján pedig a lefedés mellett talán a téliesítést is érdemes lenne megfontolni. Hogy lélekben az előadásra hangoljam magam, a kezdés előtt rövid sétát tettem a Várban. Furcsa érzés volt belegondolni, hogy a bemutató éppen ott van, ahol a darab cselekménye a valóságban is megtörtént. A klasszikus antik drámák követelményeiből a helyszín egysége ezért kettőzötten is teljesült. Szabó Magda Az a szép fényes nap című munkája azonban a cselekmény és idő egységét sem nélkülözte, hiszen az események egyetlen nap, sőt inkább néhány óra történéseit sűrítették össze. Ez pedig Vajk megkeresztelésének vigíliája volt. Az egyházi és világi főméltóságok már gyülekeznek a fejedelmi udvarban, ezalatt Gyula és egykori harcostársa, Bönge a régmúlt dicsőséges hadjáratait siratják. Kiderül, hogy Az a szép fényes nap valójában egy régi dal kezdő sora, egy pogány dalé, amelyet az adott történelmi helyzetben nem illendő énekelgetni. A két öreg szánalmat kelt ugyan, de idővel inkább a részvét és a rokonszenv irányul feléjük, kivált, hogy a végén, az időszerű politikai érdektől vezérelve, Gyula saját kezével végez barátjával. Igen, valóságos reálpolitika ez, aki kényelmetlenné válik, hulljon el, nem sok híja, hogy a mészárlás shakes- peare-i méreteket öltsön. A történelmi feladat teljesítése bizony áldozatokkal jár, és Szabó Magda jóval inkább őnekik állít emléket, nem pedig az új hit felvételének fényét aranyozza be. Gézára hálátlan, ellenszenves szerepet oszt, aki ráadásul nincs is lelke mélyéig meggyőződve lépéseinek szükségességéről. Annál inkább fia, Vajk, aki már keresztényi nevelésben részesül, de hát a dráma középpontjában ezúttal nem az ő személye áll. Szomorú és megrázó dráma ez, arra figyelmeztet, hogy a történelem dicső pillanatait bizony tragikus események árnyékolják be. Bizony ez így volt, és sajnos a jövőben is így lesz. Jó két esztendeje annak, hogy ismét csatlakoztunk Európához (persze szigorúan politikai értelemben, hiszen azelőtt is itt voltunk), de majd csak az Unió sikere vagy éppen kudarca fogja eldönteni, hogy valóban olyan fényes volt-e az a májusi nap?! Filemon Béla >an oly )> Szabó Magda fkZ- A/ JJ-fn tv, I ' történelmi játék kél részben az Esztergomi Várszínház és a Nagyváradi Szigligeti Színház előadása (felújítás) Géza fejedelem Medgyesfalvy Sándor Vajk a fia Kovács Llvknix Gyula, a fejedelem apósa Ács Tthok Nürnbergi Hermann Kardos Márton Tata a fejedelem Hajdú Géza Bönge, a Gyula barátja Dobos Imre Adalbert püspök Mbleg Vilmos Tar XX Emp Borsos Barna és mások Díszlet. jelmez. Bölöni Vilmos Rendező: Meleg Vilmos xr\ rSl CD CM
