Ambrus Regina (szerk.): 30 éves az Esztergomi Várszínáz (Esztergom, 2018)
Köszöntő
ahogy Latinovits Zoltán megfogalmazta. „ Kezdetben a drámai játék a természetben [erdőszélen, hegyoldalon, tisztásokon, esetleg barlangok előtt] gyönyörködtette az odo gyülekező közönséget, ezután került a városok tereire, majd még később az elkerített, de szabad ég alatti építményekre. Ezeken olyan megjelenített történeteket játszottak, amelyek az adott kor vallási szertartásaiból alakultak ki, sajátos változatai voltak az istentiszteletnek. Ki ne tudná, hogy a görög színházi játék, Dionüszosz isten szertartásából, a középkori keresztény színházi játék, a nagyheti miséből fejlődött [és egyre inkább világiasodott] drámaelőadássá? De a kínai és a hindu színháznál is ottani istenek kultusza volt az előzmény. Ezért is kapta a görög színház a theátron nevet, ami isten lakhelyét jelenti, ahogyamuseion [múzeum] a múzsák otthonát. A színház neve a legtöbb európai nyelvben mindmáig a görög istenotthonokból származik." Esztergomban a három templom [szé- kesegyház-múzeum-színház] hegyén 30 éve folyamatosan él egy hely, ahol az „Isten lakik", - költőien fogalmazva: ahonnan látszik az Isten. Szívből kívánom, hogy holnaptól kezdjük el Önökkel együtt építeni a következő harminc évet. Esztergomi szívvel, lélekkel. A röpülés boldogságának erejével, szépségével. Horányi László színművész igazgató - művészeti vezető [ Esztergomi Várszínház ]
