Ambrus Regina (szerk.): 30 éves az Esztergomi Várszínáz (Esztergom, 2018)
Felvezető: Irány a Várhegy!"
FeLvezeTO: „IRÁNV A VÁRHGQV!” Ami a színház és közönségének helyi történetét illeti: gyakran még az átlagos kínálat is túl soknak bizonyult a nagy többség „fizetőképes" keresletéhez mérten. Esztergom városiasodásában erősen lemaradt, társadalmának polgári, értelmiségi rétege is fejletlenebb. Mindenkori „elitje" azonban itt is többet igényelt: egyrészt magasabb színvonalú előadásokat, másrészt - ezzel szoros összefüggésben - állandó helyet [épületetj, amely játék- és nézőterével egyaránt meg tud felelni legalább a befogadó színház követelményeinek. A mindenkori „sztárokat" felléptető „igazi" színházért el lehetett zarándokolni a fővárosba, de csak több órás vonatozással és 1895-ig csak a Dunán átkelve, a [párkányjnánai pályaudvarról. így ez a lehetőség csak azoknak az esztergomi ifjaknak volt igazán „közeli", akik egyetemistaként Pesten tanultak. (Ilymódon a főváros idegenforgalmát növelve...] Nem utolsósorban éppen közülük kerültek ki - a kiegyezés utáni időktől kezdve - a leglelkesebb műkedvelők, különféle egyesületek alapítói, akciók szervezői, az igényesebb és állandó[bb] színház helyi ügyének legbuzgóbb kezdeményezői, legkitartóbb pártolói. A közönség érdeklődésére általában az volt a jellemző, hogy a színigazgatók és a helyi újságírók a csekély „pártolás" miatt panaszkodtak.A napi bevétel sokszor a társulat tagjainak megélhetését sem fedezte. A változó siker a közönség érdeklődésének fokmérője volt, ez pedig számos tényezőtől függött, - ugyanúgy, ahogy a beutazók száma az idegenforgalom helyi történetében. Összefoglalóan: az értéktől és a színvonalas arculattól, amivel az áru - legyen az egy színház vagy egy város - jelentkezik a piacon. Párhuzamos történetük lényegében a kereslet és kínálat viszonyáról szól. Ennek összetevői folyamatosan változóban vannak, éppen ezért állandó a küzdelem, hogy minél többen és többször „vásárolják meg" az előadásokat, illetve a várost, azaz váljanak nézővé vagy beutazóvá: így is, úgy is többet költő fogyasztóvá, aki a jó minőséget keresi, megelégedetten és azzal a meggyőződéssel távozik, hogy ide érdemes újra ellátogatni, Több-kevesebb rendszerességgel minden kor-[szak]ban [néhány háborús évet kivéve] játszottak színészek Esztergomban: műkedvelők [főként helyiek; első adataink a bencés diákok bemutatóiról vannak, 1745-ből] és/vagy [fél]hivatá- sós vándortársulatok. Előadás[sorozat] aikról az első adatok: 1816-ból; az utolsók az 1940-es évek elejéről valók, illetve a színházügy államosítását követő, 1950- 1980 közötti évtizedekből. [Az Állami Falu-, később Déryné Színház viszonylag rendszeresen „tájolt", a Győri Kisfaludy Színház néhányszor, egy-egy fővárosi nagy ritkán.] Fellépéseik/vendégszereplésük idősora egy-két napostól - néhány hetes, a legkedvezőbb [eléggé kivételes] esetekben 5-6 hónapon [egész szezonon] át tartó
