Zajovits Ferenc: Az esztergomi Várhegy újjászülése (Esztergom, 1993)
Egy "akadékoskodó" fellépés, mint a helyes döntés elősegítője
Különös módon egy furcsa és nem is hivatalos beszélgetés kapcsán e sorok írója összeakadt Erdélyi Balázzsal, a Tudományos Akadémia munkatársával, adminisztratív csoportvezetővel, aki egyúttal a baráti társasághoz is tartozott, ugyanakkor tudományos szenvedéllyel és felelősséggel figyelte országszerte az ilyen tervek megvalósítását. Mikor Budapesten, a Dunakanyar Intéző Bizottságnál Oczel János, a „Dunakanyar” Intéző Bizottság elnöke társaságában ülve Erdélyi Balázs belépett a szobába, valami megszállott, majdnem dühös érzülettel fordult hozzám: — A Vármúzeum építését pedig meg kell akadályozd Leesett az állam, a hangtól is, a témától is. Oczel János csodálkozva emelte fel a szemét. — Mi az, Balázs? Mire célzol? x , — Mi az, hogy a mi kis hatáskörű bizottságunk ebbe beleszólhat? — mondtam szinte közömbösen, de ugyanakkor mégis megmozdult bennen egy felfortyanás, amit az előbb is jeleztem. ^ — Éppen ebben van a legnagyobb hatáskörötök. Egy akadályozó fellépés. Ezt a vármúzeumi tervet megvalósítani nem szabad. Van pénz, vagy nincs pénz, akkor sem. Képzeljétek csak el, az új Vármúzeum, valahol a régi Mária Teré- zia-beli laktanyával átellenben, egy kissé lejjebb, egy több méteres alumínium kéménnyel, több tonnás olajos kazános fűtéssel — természetesen, ki tudja milyen kövekre épülve... Erdélyi Balázs rövid időre elhallgatott. — Aztán valamiféle lapostetős, betonos „modem” megoldás, kiugrás. A sok régi történelmi kövek között, ugyebár — fűzte hozzá. Nekem még eszembe jutott, és érvelni próbáltam, a római Colosseummal és környékén elhelyezkedő több, sokszor tíz emeleten felüli toronyhá^ak karéjával, hogy milyen csodálatos a régi és a legmodernebb együttesek látványa. Erdélyi Balázs egyszerűen érvelt: — És van-e toronyház ott, a Colosseum közepén? Egy vagy kettő ugyanis elférne magában a Colosseumban is — mondta nem titkolt gúnnyal. Hallgattunk. mert országos botrány lesz belőle! 81
