Zajovits Ferenc: Az esztergomi Várhegy újjászülése (Esztergom, 1993)
Egy "akadékoskodó" fellépés, mint a helyes döntés elősegítője
Az akadályozást a területi bizottság részéről potenciálisan majdnem elképzelhetetlennek tartottam támogatás nélkül. De Oczel János, a Dunakanyar elnöke azonnal véleményt nyilvánított, támogató igyekezettel. — Erdélyinek igaza van. Ha fel van készülve, hívjátok meg a legközelebbi területi bizottsági ülésre, úgyis, mint aki az Akadémia közbeszólását adja elő ez ügyben. A területi bizottság ülése előtt ugyan sokrétű szemrehányás ért személy szerint engem, hogy ráálltam az ajánlatra. Talán csekély történeti ismereteim ellenére is, de műemlék- és művészet-szeretetem világosítottak fel, hogy ebben az ellenvetésben az igazság rejlik. A városi végrehajtó bizottság egyes tagjai részéről bizony több bíráló, nemegyszer támadó megjegyzés ért: — Persze, már egy évtizede harcolunk a Vármúzeumért, megkaptuk az első ütemre a pénzt, s most... bumm... jöttök ti... Világos, legkönnyebb az akadályozás... majd máshonnét is elriasztjuk a felsőbbséget ezzel a kösönködéssel. A húszmillió forint az V. ötéves terv elején, szinte álomajándék... A területi bizottság túllépi hatáskörét... Ki fog majd rátok figyelni? Hozzatok csak határozatot... És ez történt: határozatot hoztunk, írásba foglaltuk, fel- küldtük az Országos Műemléki Felügyelőségnek, a Magyar Tudományos Akadémiának, hogy az esztergomi területi bizottság Erdélyi Balázs, a Tudományos Akadémia munkatársa előadása alapján meggyőzött: a kivitelezési terv helytelen, oda nem illő, szinte szétrombolja a hely, az esztergomi Várhegy történelmi képét, levegőjét. Még egy szemrehányás a hivatali szervek - például a város - részéről. Most majd leshetitek, hogy mikor kapunk újabb „húszmilliót” a várhegyi múzeumra. Vajon mikor lesz majd új terv, amit szerintetek kell kidolgozni? Szerintünk semmi sem lett volna, hiszen mi csak a takarodó! fújtuk, hogy a Várhegy történelmébe nem lehet belete- nyerelni. 82
