Zajovits Ferenc: Az esztergomi Várhegy újjászülése (Esztergom, 1993)
Találkozások a Várhegy főőrével
zottság elnöke, hogy a Várhegy újjáépítésének folytatása érdekében, s minden ami azzal járó tennivaló, az ajtózörgeté- sek, s egyben más ügyekben megbeszélést folytathassanak. A bíboros: — Örömmel tölt el az ajánlat — szólt. — Köszönöm, hogy meglátogatott. Dr. Sághy miniszter urat majd tisztelettel meghívom... * Ebéden voltunk a bíborosnál, Gellért püspök, Asztrik, Vitéz János, Bakócz Tamás, Széchy, Kopácsi, Simor, Rudnai, Mindszenty utódjánál. Jobbján Kovács Tibor, a cantor kanonok és a fehérhajú Cséfalvay Pál, a Keresztény Múzeum igazgatója, balján Kiss István akkor 84 éves kanonok, dr. Horváth Miklós titkárság-igazgató kanonok, majd a gondnok-kanonok... és még páran, kedvesen mosolygó, biztató, de egy-egy közbevetett szónál, a tiszteletadás tapintatos-fékező ereje alatt — többet nem mondó idős reverendás férfiak. Szemben dr. Lékai Lászlóval dr. Sághy Vilmos, az intéző- bizottság elnöke, annak balján Fábján Lajos főtitkár, még eggyel balra dr. Z. F. a területi bizottság elnöke. Ezen az oldalon mellettünk ült még egy-egy kanonok. Péntek volt. A zöldséglevest válogatottan szép halszeletek követték — rántva — burgonya és saláta kísérettel. A két magas rangú vezető beszélgetett. Mi többiek, eszegettünk, később jóízűen ettünk, hiszen nem illett volna közbeszólni. ók nem ettek, csak csipegettek, természetesen a beszélgetés miatt. A mi kis diplomáciánkba ebéd végén kövér hiba csúszott. Mi hárman „civilek” kifelé indultunk, mialatt ők higgadtan elmondták az egyperces befejező imát. (Az ebéd előtti ima alatt az ateista—marxista „hitvallás” kezeinket összekulcsolni sem engedte. Pedig magam szívesen keresztet vetettem volna. De legalább „vigyázz”-ban álltunk, mint egy rövid himnusz alatt, például egy futballmeccs előtt.) A mi elnökünk kesernyés humorral említette utólag az ebéd utáni melléfogást. Túléltük. 75
