Zajovits Ferenc: Az esztergomi Várhegy újjászülése (Esztergom, 1993)

Találkozások a Várhegy főőrével

Szemrehányást csak magunknak tehettünk. Bennem Her- czeg Ferenc híres regényének címe kesergett: „Pogányok”. Egy ebéd-beszélgetés A téma ismét természetesen a Várhegy volt. A rendezés, re­konstrukció, kormánysegítség... Lékai úr nem akart kitérni ezek elől. Szembe ment a felvetéssel és higgadtan sorolta, amit számomra négyszemközt is elmondott. A vidéki templo­mok állapota, a kripta vizesedése, a kincstár áttelepítése és biztonsági berendezése, a sötétkapu, a rampa beázása. Csupán a beázás elhárítása 12 millió forintot emésztett fel, aminek semmi „külső látszatja” nincs, és így tovább és így tovább... Aztán köszönetét is mondott a Hegyért. Arról alig esett szó, hogy valahogyan kérjen további anyagi támogatást. * Kedves Olvasó! Ha megnézed a hegyet, s talán öt, tíz, sőt húsz évvel ezelőtt is láttad, akkor különbséget tehetsz az ak­kori és mostani látvány között. Ez a Hegy — a magyar ke­resztény-államiság születési helye - immáron arculatában, megjelenésében nőttön nő a magaslat felé, melyet el kell ér­nie. Ez természetesen eszmei magaslat, és az előbbiekben kifejtett erőfeszítések egy elviselhető optimális állapot meg­közelítéséhez kell, hogy vezessenek. A fehér selyem Máriás, piros-fehér-zöld kis háromszögek­kel szegélyezett zászlók alatt vonuló falusi-széphímzésű, sokszoknyás, csizmás-zarándokokat ma már igen leegysze­rűsített ruházatú, csak látványra törekvő, lezser öltözetű tu­risták, praktikus és hétköznapi öltözékei váltották fel. Te­gyünk összehasonlítást, és mondjuk ki: a Várhegyen lassan a közép-európai, európai, majd pedig a világgá szóródott magyarok otthonukat nem felejtő igyekezete az ezer éve született, kereszténnyé lett nép bölcsőjét, és kultúmépek kö­zösségébe illeszkedő színhelyét kereshetik fel. Máig elért külalakját némi büszkeséggel — részünkről az idegeneknek már nem szégyenkezve ajánlhatjuk. (Mai állapota már köze­líti az európai műemlék-őrzés színvonalát.) 76

Next

/
Thumbnails
Contents