Zajovits Ferenc: Az esztergomi Várhegy újjászülése (Esztergom, 1993)

Találkozások a Várhegy főőrével

Az első

Lékai László hierarchiájába osztott, talán barátként is közvetlen segítője dr. Bartl Lőrinc cantor kanonok volt. Az esztergomi köznyelv kedvenc megszólítása szerint: Lenci bácsi. Szemüveges, piros-pozsgás, dorogi sváb família sarja, aki kiváló szerénységével és tehetségével nemcsak a teológiai tudományok és különböző nyelvek ismerete, hanem a közvetlen, nem leereszkedően, hanem szívéig humanisztikusán emberi kapcsolatai révén — a köznapi emberek útján — úgyszólván egyik legnépszerűbb alakja volt a városnak és a primáciának.

A vele való barátságom gyorsított menetrend szerint szövődött. Nem túlzás itt a barátság említése, egy alkalmi ismeretség folytán nőtt azzá már 1967 után, amikor is ő, ismerve a Várhegy feltárása és újjáépítése terén végzett szorgoskodásaimat, valóban barátjául fogadott.

Sublódjában, amely testvérek között is 200 éves bider-me- ier, intarziás, fölül fiókos, alul szekrényes alkotás — ma mindenképpen alkotásnak kell minősíteni — valami „oldószer” mindig akadt.

Egy ízben a Várhegy sorsáról „elmélkedvén” hívott be magához. És akkor, mármint ennek a kis területnek tájegységi gondozója — elsősorban az idegenforgalmi vonzás erőterében elhelyezkedő műemléki tárgyak feltárásában és megőrzésében feladatokkal bíró, és ezeket végrehajtó személyt akart megtisztelni. Ekkor merült fel, hogy jó lenne, ha a bíboros úr is közelebbről tájékozódhatna, vajon mit cselekszik, mivel tevékenykedik az úgynevezett Dunakanyar Intéző Bizottság, és annak esztergomi területi bizottsága (1978- körül).

Lenci bácsi kedvesen és segítőkészen ajánlott fel egy bizonyos utat. Ez volt a legelső találkozás. Eszköz: feketekávé, mellyel Magyarország katolikus főpapja megkínált. (Ez volt Lenci bácsi ürügye.) A prímás nem ivott, számára túl erős, mondotta.

Ez 1979. közepe táján történt, és a többi találkozást még egy „együttlét” előzte meg. Ez a már említett lepoldi dom67