Zajovits Ferenc: Az esztergomi Várhegy újjászülése (Esztergom, 1993)
A mindennapok intermezzói
sze ebben ingázók is akadnak. (Az egész hozzászólás jellemző a tatabányai véleményekre.) Ez is közrejátszott a későbbi funkciók személyi összetételének kialakításában. E sorok írója pártonkívüliként is, mint a Dunakanyar Esztergom és Környéke Területi Bizottságának (1967-től) elnöke, a megbízást elnyerve Kroszner Lászlótól, az akkori megyei tanács vb elnökétől, illetve dr. Kiss Istvántól, Kroszner Lászlót követő megyei tanácselnöktől azért tevékenykedett, hogy Esztergom városának lehetőség szerint a költségvetéseken kívül, központi szervektől nyerhessen a város támogatást idegenforgalmi gócokra, amelyek nem képezheük csupán a város terhét, sőt egyenesen országos anyagi támogatást követelnek. (Korábban indokoltuk.) Ez a .jóreménység” 1970-75 között Oczel Jánostól, az akkori Dunakanyar elnökétől eredt, aki korábban a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság elnöke volt. Igaz, hogy Oczel János a várhegyi támogatásokhoz ...még csak mértéktartóan javasolta az anyagi támogatást. De így is évenként 2—2 millió forintot biztosítottak a Várhegyre. Ez a pénzösszeg Máté Endre pénzügyminisztériumi osztályvezető hatásköréhez, illetve lopakodva és óvakodva nyújtott támogató szándékához fűződött. (Erre számtalan apróbb bizonyítékot lehet felhozni, amelyeket mellőzök, mert aprólékosságuk hátterébe szorítanák e fejtegetések tengelyét.) E forintban kifejeződő támogatást egyébként az évenkénti pénzügyminisztérium úgynevezett egyeztető tárgyalásokon jegyzőkönyvileg rögzítettük. A támogatások erősítését akaró befolyásolás egyértelmű: 1970-ig, de ezt követően is a támogató szerepkört még nagyobb erővel alátámasztó dr. Bíró Dénes főosztályvezető és dr. Kállai Lajos pénzügyminiszter-helyettes is javaslatukra Tatabányától függetlenül (sőt, orra előtt) akarták, és meg is valósították Esztergom különleges „közvetlen” segítését. Máté Endre már „történelmi” felismerésö és indítékú kiállásának köszönhető, mind a kezdet, mind a folytatás a további támogatás-sorozathoz. A tatabányai bírák ezt nem akadályozhatták meg. Hiszen nekik nem volt államalapító fővárosuk, Dunájuk sem, de 56
