Zajovits Ferenc: Az esztergomi Várhegy újjászülése (Esztergom, 1993)
A mindennapok intermezzói
egy ízben még kezdeményezték, néhány évig el is érték, hogy Tata várost (a pártvezérek tényleges, vagy kiszemelt lakóhelyét is) sikerült a „Dunakanyaréhoz csatoltatniuk. Világos törekvés, hogy „a kanyari” pénzeszközökből részesedést biztosíthassanak Tatának is. (Egyébként megyénk idegenforgalmának egyik ékessége Tata is!) A „jóreménység foka” 1970-nel kezdődött, az 1970-75. évi terv kialakítása alkalmával. Oczel János a Vaskapui út, vaskapui kirándulóközpont fő támogatója, szorgalmazója, kormányszinten is anyagi elősegítője — Máté Endre pénzügyminisztériumi osztályvezető, majd dr. Bíró Dénes főosztályvezető és dr. Szántó Gergely osztályvezető segítségével közösen arra koncentráltunk, hogy ötéves tervenként 10 milliós támogatás (2-2 millió évente) rendelkezésre álljon a várhegyi munkákra - nem lebontva a helyi tanácshoz, hanem a megyei tanács költségvetésében. (A helyi tanács - jelen esetben főként Esztergom -, bár nem helytelen célokra - de „eltűntette más”-ra ezt az akkor még szép összeget.) Ugyanakkor, hogy a Kormány által elismert és szorgalmazott vaskapui kirándulőközpont is anyagilag indítható legyen, 1978-tól 80-ig felsőbb iniciáléra 24 millió forintot kértünk és kaptunk először a megyei költségvetésben, majd később átcsoportosítva az Esztergom városi költségvetésbe külön előirányzatként a Pénzügyminisztériumtól, az útépítés megkezdésére, illetve fölvezetésére a Vaskapu előteréig, a Sípoló-hegyre. Nyilvánvaló volt, hogy a tervezők, az akkoriban divatos magyar maximalista tervezési gondolkodás útját járva, a kissé saját zsebre is gondoló mérnök-koncepciók olyan tervet „eszeltek ki”, amely 16 kilométeres szerpentin panoráma úton (lásd: Tatabánya, Turulhoz vezető panoráma út) közelítette volna meg a Vaskapu-hegy csúcsát. Persze ez az akkori forintérték szerint is 40-50 milliót jelentett volna (1972—75-ös forintértékű számítás.) Akkor volt e sorok írója, mint már a területi bizottság vezetője, abban a helyzetben, hogy azt mondhatta: az 1970-es évek végén és a 80-as évek elején nem tervezhetünk olyan panoráma utat, mint amilyent Tatabánya város a Turul-madárhoz, az ezeréves emlékműhöz épített. Valóban, kifeje57
