Bárdos István - Beke Margit (szerk.): Egyházak a változó világban (Esztergom, 1991)
Előadások - I. Árpád-kor
GERICS JÓZSEF A MAGYAR KIRÁLY EGYHÁZI VAGYONHOZ VALÓ VISZONYÁNAK EGY ÁTMENETI SZAKASZA A KORAI ÁRPÁD-KORBAN Ahazai szakirodalomban jelentős véleménykülönbség van Szent István egyházszervező tevékenységében a magánegyházi jelleg hiányáról vagy éppen meghatározó szerepéről. Mályusz Elemér a püspökségek alapítása tekintetében a magánegyházi jelleg ellen foglalt állást: "A püspöki egyházak nem nevezhetők a király saját egyházának. A tized ui. fő dotációjuk, s a királyi család birtokaiból netán adományul nyert fekvőségek vagy szolganépek csak kiegészítések."1 Györffy György szerint - ezzel szemben - "István király egyházszervezete inkább a királyi ’magánegyház’ fogalommal jellemezhető."2 Szűcs Jenő ebben a szellemben kívánja magyarázni Szent István Intelmeinek azt a megállapítását, hogy "in regali dignitate tertium possident locum pontifices."3 Ez Szűcs szerint úgy értendő, hogy "az ordo pontificum... a királyi méltóság alá van rendelve, azon belül (in regali dignitate) illeti meg azt egy bizonyos hely... az egész kontextus szerint a királyi méltóságon és hatalmi szférán belül felfogott hely, ami, ismerve a magyar egyházszervezetnek a királyi ’magánegyház’ (Eigenkirche) modelljére történt felépülését, pontosan meg is felelt István kora valóságának."4 Azonban tartsuk szem előtt azt, amit H. E. Feine a frank és német királyok püspökségekhez és régi birodalmi apátságokhoz való viszonyáról kifejtett. E szerint "a király jogai velük szemben, különösképpen betöltésüknél és az egyházi vagyon feletti rendelkezésnél... nem a ház urát megillető (hausrechtlich) jogcímeken...alapultak, hanem az uralkodónak birodalma egyházaival szembeni helyzetéből származtak. Nem tulajdonosi, hanem királyi jogok voltak. ...Mindig eleven és mértékadó volt a különbség a magán, dologi jogi sajátegyháziság (von privatem, sachenrechtlichem Eigenkirchentum) és a birodalmi egyházak feletti, közjogi (öffentlich) Kirchherrschaft közt."5 Ezeket a megállapításokat Feine az Eigenkirche klasszikus földjéről, a német birodalomról tette elsősorban, de Szent István korának Magyarországa szempontjából is érvényesek és mértékadóak, II. Henrik és II. Konrád ismert magánegyházi törekvései ellenére is. Fogalmilag és módszertanilag sem helyes tehát a magánegyháziságot Szent István egyház- és püspökség szervezésének alapelvévé vagy mintájává nyilvánítani. Ami az Intelmek Szűcstől idézett mondatának értelmét illeti (ti. hogy "in regali dignitate tertium possident locum pontifices", azaz "a királyi méltóságban a harmadik helyet birtokolják a főpapok"), ezt az Intelmeknek az a mondata világítja meg, amely szerint az imádság megtartása (observatio orationis) "a királyi méltóság kilencedik szabályában (in nonaria regie dignitatis... regula) zengi szózatát."6 "A királyi méltóság helye" eszerint az Intelmek szóhasználatában a királyi méltóság meghatározott sorszámú szabályát (azaz in regali dignitate... locus = ...regie dignitatis regula) és az Intelmek ugyanannyiadik fejezetét jelenti, s nem - miként Szűcs Jenő gondolta - a királyi hatalmi szférán belüli helyet. Az Intelmek mondatát csak pontatlan magyarázat árán lehet a magán vagy sajátegyházisággal kapcsolatba hozni. Éppen ellenkezőleg: Istvánnak, mint praesul princeps-nek volt helye az egyházon belül.7 Szent István súlyos szóval figyelmeztette utódát: "Nehéz megtartanod ennek az országnak a királyi hatalmát, ha nem követed az előtted uralkodók consuetudo-ját... Ezért légy követője az én consuetudo-imnak."8 Istvánnak ez az intelme irányt mutat annak a krónikahelynek a magyarázatához, amely Péter intézkedéseinek Aba Sámuel által való eltörléséről szól, hiszen az Intelmeket jól ismerte a magyar középkor. A krónika szerint ui. "Aba király megsemmisítette mindazokat a rendelkezéseket és szolgáltatásokat, amelyeket Péter király a maga consuetudo-)a. szerint rendelt el."9 A krónikás annak hangsúlyozásával, hogy Péter a constitutiones et exactiones-t a maga consuetudo-)a. szerint rendelte el, azt fejezi ki, hogy Péter nem az istváni consuetudo-1 követte. Az istváni és péteri consuetudo szembeállítása van előttünk, azzal a súlyos ítélettel együtt, amely ebből a szembeállításból Péterre 91
