Bárdos István - Beke Margit (szerk.): Egyházak a változó világban (Esztergom, 1991)

Előadások - I. Árpád-kor

és consuetudo-)áia következik: az <5 magáé (az <5 módja szerinti), vagyis nem istváni, nem hagyományos, hanem új consuetudo.

A krónikás meg is magyarázza a Péter consuetudo-ja szerinti rendelkezések és szolgáltatások kézzelfogható tartalmát: "kevély szemmel és ki nem elégíthető szívvel falta az ország javait" a németekkel és latinokkal, s fenyegetődzött: "Hungária neve az angaria-ból (adóteher) származik, ez alá kell hát vettetniük (debent angariari)." 10

Az Altaichi Évkönyvéi tudjuk, hogy Péter 1038 és 1041 közt elmozdított két még István által kinevezett püspököt, s a püspökök kezdeményezték Péter helyett másik király választását. Ezek a tények határozott bizonyítékai a még Szent István által kinevezett püspöki kar és Péter konfliktusának. Péternek a krónikában elítélt adószedése és a főpapsággal kirobbant konfliktusa eléggé indokolja, hogy Péter ténykedését keressük azok mögött a sérelmek közt, amelyeket Szent Gellért Deliberatio-jában keserűen felpanaszol: azonos módon veti a király szemére a nép kizsaroló megadóztatását, az egyháztól a lélekváltság-adományok visszakövetelését és saját magái\ak, mint püspöknek a tributum alá hajtását. Mindezek együtt tehették ki Péternek Aba által eltörölt exac- tio-it.11

Péter tevékenységét a XI. század Szent István Intelmeinek már idézett mércéjével és szavával mérte: "Légy követője az én consuetudo-unnak." Az Intelmek alapján való összehasonlítás eredményét a Lautenbachi Manegold 1080-as évek során írt művében rögzített minősítés így tartotta fenn: Péter, "az elnyomó és az atyai törvények megrontója."12

Péter ezzel a tevékenységével Magyarországon annak az egyházpolitikának a követését kísérelte meg, amelyet Németországban II. Henrik (1002-1024) és II. Konrád (1024-1039) folytatott a legkövetkezetesebben. Ennek lényege: a püspökségek és birodalmi apátságok anyagi teherbíró képességének igénybe vétele a királyi hatalom céljaira. Azonban ahhoz, hogy ez ne vezessen az illető intézmények tönkremeneteléhez, tervszerű és tudatos fejlesztésük volt szükséges, megfelelő birtokadományokkal, amelyek meghaladták az igénybevétel mértékét.13II. Henrik Fuldának szóló kiváltságlevele ezt a tényt így hansúlyozza: "sok vagyonnak kell az egyházaknál lenni... mert többet követelnek attól, akire több bízatott. (A fuldai apátságnak) ugyanis sok szolgálatot kell teljesítenie a római és a királyi kúria számára, amiatt, hogy írva vagyon: adjátok meg a császárnak, ami a császáré és az Istennek, ami az Istené."14

A magyar egyházak teherbírása ehhez gyenge volt, hiszen birtokállományuk kiépítését István éppen csak megkezdte.

Teljesítőképességükre építeni ezért egyszerűen nem lehetett úgy, amint a német uralkodók tették. Szent István erre nem is gondolt. Azonban Péter szakítva István hagyományával megpróbálta, anélkül, hogy a német királyok adománypolitikáját is követte volna. Szerencsétlen kísérlete ezért magyar földön a németországival ellentétes, tragikus következményt hozott: összeomlást, Péter számára pedig a krónikában, Szent Gellértnél és Manegoldnál olvasható minősítést.

JEGYZETEK

1. MÁLYUSZ Elemér: Egyházi társadalom a középkori Magyarországon. Bp. 1971. 17. o.

2. GYÖRFFY György: István király és műve. Bp. 1977. 190. o.

3. Scriptores rerum Hungaricarum... (röv. SRH) Bp. 1937-1938. Edendo operi praefuit Emericus SZENTPÉTERY. II. 622. o.

4. SZŰCS Jenő: Szent István Intelmei: az első magyarországi államelméleti mű. = Szent István és kora. Szerk. GLATZ Ferenc-KARDOS József. Bp. 1988. 41. o. - A magyarországi földesúri magánegyházakról lásd KUMOROVTTZ L. Bemát: A zselicszentjakabi alapítólevél 1061-ből. Tanulmányok Budapest múltjából. XVI. (1964)

5. H.E. FEINE: Kirchliche Rechtsgeschichte. Die katholische Kirche. 1964.4 Köln-Graz. 247 o. és 250. o. 15. j.

6. SRH n. 626. o.

7. GERICS József-LADÁNYI Erzsébet: Szent István királlyá avatása és egyházszervezése Theotmar krónikájában. Magyar Könyvszemle 1990. 3-4. sz. 93-98. o.

8. SRH n. 626. o.

9. "Omnes autem constitutiones et exactiones, quas Petrus rex secundum consuetudinem suam statuerat, rex Aba in irritum revocavit." SRH I. 325-326. o. - A szöveg forrása az Annales Altahenses adata:"... rex idem ... omnia decreta rescindi statuit, quae Petrus inste secundum libitum suum disposuit." Annales Altahenses Maiores. Recognovit Edmundus L.B. ab OEFELE. Hannoverae. 1891. 26. o. - A Péterre vonatkozó krónikahely magyarázatában felfogásom eltér KRISTO Gyula véleményétől. (Lásd Magyar Könyvszemle 1985. 177-178. o.)

92