Bárdos István - Beke Margit (szerk.): Egyházak a változó világban (Esztergom, 1991)
Előadások - I. Árpád-kor
nevezett püspökségi kiváltságlevél, amelyet Szent István király adott ki a közeli Sólyban Szent István protomártír kápolnájánál. A püspöki egyházmegye területét meghatározó okiratban a király úgy rendelkezett, hogy minden templom és kápolna a veszprémi Szent Mihály egyház alá tartozik. E megfogalmazás azt jelenti, hogy az egyházmegyének és a püspöki bazilikának a titulusa és patrociniuma Szent Mihály arkangyalhoz kötődik. Az ősi titulus fogalmat a IX. századtól már követi kánoni értelemben a patronátus szó használata is: "Titulus sive patronus ecclesiae is dicitur, sub cuius nomine seu titulo ecclesia fundata est et a quo appellatur." István tehát már egy korábbi gyakorlatot követett, vagyis a titulus és patronus kánoni fogalmakat az arkangyallal kapcsolatban a püspöki egyházmegyére és annak székhelyén lévő bazilikára együttesen alkalmazta. A címadás megfogalmazása nem sejteti, hogy Veszprémben már létezett egy korábban épített Szent Mihály egyház, de nem is zárja ki azt. Ez utóbbi lehetőséget mintha támogatná a megfogalmazásnak a módja, mely szerint a püspökség veszprémi székhelyén lévő Szent Mihály veszprémi egyháznak rendeli alá a többi területeket és egyházakat. A zalavári Mosaburg esetében Szent Adorján titulusának a kontinuitása minden kétségen felül áll. A Conversio szerint 850 után Liupram salzburgi érsek Pribina székhelyén templomot építtetett Szent Adóiján mártír tiszteletére a vazallus gróf kérésére, miután rendelkeztek a titulushoz és patrociniumhoz szükséges kánoni kellékkel, a vértanú ereklyéjével. Ennek a templomnak a maradványai megvannak, azok azonosíthatók, így Mosaburg-Zalaváron nem hiányzik a kontinuitás megállapításához szükséges láncszem. A zalavári bencés apátság monográfiájának írója, Füssy Tamás a kontinuitást így fogalmazta meg: "...Szent István király a veszprémi egyházmegye területén, Zala megyében a Szent Adorján vértanú temploma által megszentelt helyen nem is annyira megalapította, mint inkább visszaállította az ősrégi zalavári benczés apátságot az 1019-ik évben." A veszprémi püspökség és bazilika titulusának és patrociniumának a kérdését más úton szándékozom megközelíteni. Az ezredforduló éveiről, tehát számunkra legfontosabb időszakról, a XI-XII. századi legendák, valamint a külföldi és hazai autentikus krónikairodalom alapján aránylag megbízható kép rajzolható. Nem lehet vitás, hogy az István-Gizella házassággal megteremtődtek a lehetőségei a keresztény hitre történő térítésnek és ezzel párhuzamosan egy keresztény állam létrehozásának. Első királyunkról és királynénkról megemlékező külföldi krónikások nem győzik hangoztatni a királyi párnak a térítésben tanúsított meghatározó szerepét és azt a körülményt, hogy mindezt a házasságkötés feltételeként előzetesen kikötötték. Ez azt jelenti, hogy ez volt a magyaroknak egyetlen lehetősége az európai államok sorába történő beilleszkedésre. Szeretném kiemelni ezzel kapcsolatban a 997. évi veszprémi sorsdöntő ütközetnek egyes meghatározó körülményeit, amiket a Képes Krónika szerzője - nyilván egy őskrónika alapján - részletesen elmesél. Mondanivalója összhangban van a XI. századi István-legendákkal és a Hart- vik-féle legendaösszeállítással: 1) Veszprém Sarolt udvarához tartozott, és ez a jövendő Gizella királyné székhelyének számított. A lázadó pogány Koppánynak ez ellen indított támadása az ifjú István nagyfejedelem hatalmának erőszakos megtörésére irányult. Közvetve ez az akció veszélyeztette, meghiúsulással fenyegette az István-Gizella házassággal együttjáró, a keresztény állam megalapítására szőtt terveket. A csatát megelőző előkészületek, a karddal történt ünnepélyes felövezés, majd két védőszent segítségül hívása, mind beleillik a német és a frank szokásokba. Szent Mártonhoz való fohászkodását ezen kívül még indokolja a szent püspök pannóniai származása és a róla elnevezett, még Géza nagyfejedelem korában alapított apátság patronátusa. György, a katonaszent segítségül hívását motiválhatta az a tény is, hogy Veszprémben már volt szentélye, tehát patronátusi jogon is kérhette őt István, mert a város, mint egyházashely is veszélybe került Koppány támadása miatt. A nagyobb Gellért-legenda szerint Csanád vezér is, György katonaszent segítségéért fohászkodott a pogány Ajtonnyal vívandó csatája előtt. 2) A veszprémi ütközet előtt István az egész sereg vezérévé az alemann Vencelinust tette meg, testőrcsapata parancsnokaivá pedig az ugyancsak német Hontot és Pazmant. A Képes Krónika írója szerint Vencelin legyőzte és megölte a csatában Koppányi, utána István felnégyeltette a somogyi vezér holttestét, és a pogány támadástól közvetlenül veszélyeztetett három vár, Veszprém, Győr és Esztergom kapujára függesztette ki tagjait, a negyedik részt pedig elrettentésül Erdélybe küldte. A közismert történetben a felnégyeltetés - addig nálunk ismeretlen - büntetésmód eredetére a volgai 88
