Bárdos István - Beke Margit (szerk.): Egyházak a változó világban (Esztergom, 1991)
Előadások
inga mikor tér nyugalmi állapotba. De ha elfogulatlanul áttekintjük az elmúlt tíz hónapot, azt kell mondanunk, hogy ha lassan is, de a demokrácia erősödik, s hisszük, hogy ez a nemzet megtalálja önmagát..." Ekkor Ravasz még hisz a "demokrácia" polgári értelemben való kibontakozásának, megerősödésének, megvalósulásának lehetőségében. Hiszen - taktikai okokból - ekkor még a kommunisták nem jöttek elő demokrácia-értelmezésükkel, a "népi demokrácia" és a "proletárdiktatúra" bevezetésének közeli programjával. Az egyházi felső vezetés leváltása már 1945-ben szóba került: Révész Imrét és Ravasz Lászlót el akarták mozdítani püspöki tisztükből, de erre akkor - különböző okok miatt - nem került sor. Azonban az 1945. október 27-29. között Budapesten tartott országos missziói értekezleten "kivált" egy, "főleg fiatal lelkészekből álló" csoport, amely "elégedetlen" volt "a hivatalos egyházi vezetés" elgondolásaival, és 1946. augusztus 14-17-ére Nyíregyházára "Országos Református Szabad Tanácsot" hívott össze, s új utat igyekezett kijelölni a református egyház számára az új társadalomban. (Ebben a csoportban - amely legalább három, egymással is sokszor rivalizáló "klikk" i$ helyet foglalt - voltak jóhiszemű segíteni akarók, naivak, de voltak olyanok is, akik felismerték a kínálkozó lehetőséget saját karrierjük megteremtéséhez. Mindenesetre e csoport tagjai közül 1948, sőt 1957 után többen igen magas egyházi tisztségeket töltöttek be.) Az egyre inkább balra tolódó államhatalom már elég korán (lényegében a földreform kommunista párti akarat szerint való végrehajtásával) megkezdte az egyházak elleni harcot. A szilárdan kommunista kézben tartott belügyi, és szovjet állambiztonsági szervek segítségével végrehajtott politikai "kiszorítósdi" ("ki kit győz le") mellett az egyik első átfogó támadás az 1946. július 4-én kelt belügyminiszteri rendelettel érte az egyházakat, hiszen rendeleti úton feloszlatott mintegy másfélezer társadalmi egyesületet, szervezetet, társaságot, amelyek nagyobb része egyházi, vallásos jellegű volt. Ugyanis a kizárólagos hatalomra törő állam és ideológia a legkisebb területen sem tűrt meg vele ellentétes befolyást gyakorló szervezetet, intézményt, eszmét. Ez a felszámolási folyamat lényegében 1949 őszére befejeződött, noha formálisan csak 1950-ben, a "Testvéri Izenettel" ért véget. 1949. október 5-én a belügyminisztérium illetékese "jóváhagyja" 14 legfontosabb református egyházi egyesület megszüntetéséről szóló egyetemes konventi határozatot. Ennek a gyakorlati végrehajtását az 1950. december 12-i "Testvéri Izenet" záija le, amely valamennyi munkaágat, missziós tevékenységet az egyetemes konvent irányítása és ellenőrzése alá von. Ideológiai téren az első "erőpróba" az 1947 tavaszán-nyarán lezajlott, a vallásoktatás fakultatívvá tétele körüli vita volt. Az itt elszenvedett kudarc a kommunistákat taktikai váltásra indította. 1948 tavaszán - a "fordulat évében" megkezdődött rendszeres és módszeres támadás a református egyház ellen, amely küzdelemnek a célja a református egyház élén az "őrségváltás" végrehajtása, amit lényegében 1949 végére keresztül is vittek. Ami ebből ezután még hátra volt, azt már más módszerekkel könnyedén megvalósították. Ravasz László dunamelléki püspököt, konventi és zsinati lelkészi elnököt és Lázár Andor főgondnokot még 1948 tavaszán sikerült eltávolítani, és helyettük - nem kis állami "támogatással" még abban az évben Bereczky Albertet püspökké, hosszas huzavona után Kiss Roland belügyi államtitkárt a következő évben főgondnokká tétetni. Majd - Révész Imre lemondása és az utódlás alapos előkészítése után - a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöki székébe Péter János került, akit 1949. december 15-én iktattak be tisztébe (amelyről 1956. október 31-éről keltezett levelében mondott le, s 1957-ben sem vette vissza azt.) 1950-ben a tisztántúli egyházkerület világi elnöke (főgondnoka) a közismerten marxista beállítottságú, akkor éppen földművelésügyi miniszter, Erdei Ferenc lett. - 1950. január 13-án a református és az evangélikus egyház püspökei letették az esküt a Magyar Népköztársaságra és az Alkotmányra. 1948. június 16-án megtörtént az iskolák államosítása - törvényhozási úton. Ennek előkészítésében a református egyházzal fontos, a "faltörő kos" szerepét játszatták el. - Ennek a folyamatnak a "nyitánya" egyfelől az "őrségváltás" volt, másfelől Kovács Máté államtitkár és Nagy Miklós vallás- és közoktatásügyi minisztériumi osztályfőnök "missziós körútja" volt március 9-én Sárospatakon, április 19-én Debrecenben, 21-én Pápán, 26-án Budapesten a református, 27-én az evangélikus gimnáziummal kapcsolatban az iskolafenntartó egyházkerületek ill. megye vezetőivel való "megbeszélések", "eredménye" pedig október 7-én "megkötött" "egyezmény" lett. E folyamat döntő része volt a május 20-án tartott MKP KV ülés, ahol elfogadták a református egyházzal kötendő "megegyezés tervezetét", amelyet két nap múlva a református konventi küldöttség, június 76
