Bárdos István - Beke Margit (szerk.): Egyházak a változó világban (Esztergom, 1991)

Előadások

2-3-án a Zsinati Tanács, 14—15-én pedig a Zsinat kényszerült elfogadni. Ebben deklaráltatott először, indirekte - ami aztán átment az "egyezmény" szövegébe is, - az egyház elsorvasztásáról való 20 éves "államsegélyes" terminus. Ez az "egyezmény" aztán több mint négy évtizeden át, 1990. március 19-én történt felmondásáig "szabályozta" a református egyház életét Magyarországon.

Az egyház belső életének "átalakítására", az elsorvasztás folyamatának felgyorsítására 1951-től, az Állami Egyházügyi Hivatal felállításától került sor. 1951. május 18-án az országgyűlés megszavazta az 1951. évi I. sz. törvényt "Az állam és az egyes vallásfelekezetek közötti ügyek intézésére, így különösen az egyes vallásfelekezetekkel kötött egyezmények és megállapodások végrehajtására és a vallásfelekezetek állami támogatása céljára Állami Egyházügyi Hivatal" (ÁEH) felállításáról. Az Elnöki Tanács még aznap kinevezte Kossá Istvánt a Hivatal elnökévé.

Július 17-én az ÁEH elnöke, hivatali szobájában "bizalmas" megbeszélést folytatott Péter János püspökkel és dr. Finta István konventi főtanácsossal, amely alkalmon jelen volt még az ÁEH részéről Horváth János elnökhelyettes és Veres Pál előadó is. Kossá István tudomására hozta az egyház vezetőinek, hogy "a református egyház a következő feladatok elé került: 1/ Diakonissza szevezetek megszüntetése, 2/ Egyházi földek felajánlása, 3/ A kislétszámú gyülekezetek csoportosítása, 4/ A theologiai akadémiák összevonása, 5/ Egyházkerületek összevonása." Tehát az egyház intézményes felszámolásának fokozatos "feladata" a kormányzattól, az államapparátustól indult ki, s az egyházkormányzat "csak" engedelmes végrehajtója volt annak. Július 24-én a négy egyház- kerület püspökei és főgondnokai az első négy sorszám alatt felsorolt témákról tárgyaltak, másnap, 25-én az előző (17-iki) "bizalmas beszélgetésen" jelen voltak között újabb eszmecsere történt, amelynek értelmében a konventi főtanácsos már konkrét "ütemtervet" dolgozott ki az "egyházs- zsugorítás"-ra. E szerint

1. a diakonisszaszervezeteket november 30-ig bezáróan megszüntetik. A volt diakonisszákat részben nyugdíjazzák, részben más, egyházi szolgálatban vagy egyéb munkaterületen helyezik el, ügyelve arra, hogy egy mukahelyen háromnál több volt diakonissza ne legyen (kivéve az olyan helyeket, ahol eddig is többen dolgoztak, de létszámukat itt sem szaporítják, esetleges munkaerő-szükségleteiket nem diakonisszákkal fedezik). "Azokról a diakonisszákról, akik az adott időpontban egyházi intézményeknél működtek, két héten belül névjegyzéket terjeszt fel a konvent az ÁEH-hoz a későbbi ellenőrizhetés céljára."

2. " A konventi elnökség azonnal felszólít valamennyi presbitériumot, egyházi intézményt, testületet és hivatalt, hogy mindennemű egyházi földet azonnal, de legkésőbb szeptember 1-ig bezárólag ajánljanak fel az államnak úgy, hogy azokat a termény betakarítása után azonnal birtokba lehessen venni. Feli kell ajánlani az olyan földeket is, amelyeken a termés betakarítása csak szeptember 1-e után végezhető el. [...] A konventi elnökség tudomásul veszi és helyesnek tartja [az ÁEH elnökének azon közlését], hogy azokban az egyházközségekben, amelyeknek a presbitériuma esetleg nem ajánlaná fel az egyházközség tulajdonában lévő földeket, az ebből a tényből eredő minden jog-következmény egyetemlegesen a presbitériumokat terhelje. Viszont az állam garantálja, hogy ahol a föld-felajánlás - a háztelkek és háztáji gazdaságok területének kivételével- az ingatlan tulajdon teljes mennyiségére nézve megtörtént, ott az egyházközség, a lelkipásztor és azok a többi egyházi alkalmazottak, akik eddig egyházi javadalmi föld használati jogát élvezték,- mentesülnek azon terhek alól, amelyek az úgynevezett kulákokat terhelik..."

3. Az egyház részéről tárgyalók kijelentették, hogy maguk is "felismerték" már, hogy nem indokolt kislétszámú gyülekezetek önálló anyaegyházközségekként való fenntartása. Vállalták, hogy öt év alatt a magyar református anyaegyházközségek számát 20-25%-kal csökkentik.

4. A teológiai akadémiák összevonása tekintetében is azt állították az egyház részéről tárgyaló személyek, hogy "eljutottak arra a felismerésre, hogy nem indokolt a négy teológiai akadémia fenntartása". A konventi elnökség intézkedett, hogy Tiszán inneni egyházkerület a sárospataki, a dunántúli pedig a pápai teológiai akadémián 1951. szeptember 1-jén már ne nyisson meg új tanévet, s az őszi egyházkerületi közgyűlések erre vonatkozóan alkotmányos módon ilyen értelmű határozatot hozzanak.

5. Az egyházkerületek összevonása tekintetében szintén "eljutott" az egyházi vezetés arra "felismerésre", hogy az "indokolt és időszerű". Mivel azonban ennek a kérdésnek az adott körül77