Bárdos István - Beke Margit (szerk.): Egyházak a változó világban (Esztergom, 1991)
Előadások - X. Személyiségek az egyházban
katolikus egyháznak történelmileg kialakult - és vitathatóan helyes vagy helytelen - állapotán is radikálisan változtatni kívánt. Amikor a márciusi események híre Pécsre érkezett, itt is, mint a fővárosban nem kívánt megnyilvánulások is voltak. A várost a pozsonyi és pesti hírek, amelyek március 18-án - szombati piaci napon - érkeztek ide, már az első napokban mélyen érintették. A vármegyeházán összecsapó mindkét párt, a liberális is - amelynek vezére gróf Batthyány Kázmér, a későbbi kormánybiztos, illetve külügyminiszter, és a konzervatív párt is - melyet Scitovszky János püspök vezetett, hűséges eszmetársakat talált a magyarosodó német és horvát polgárság sorában. Annak ellenére azonban, hogy a rendzavarás elkerülésére minden intézkedést megtettek, a városban egyes elemek igyekeztek súlyos zavart kelteni. A nyugalmat a papság és a zsidók ellen megnyilvánuló ellenszenv veszélyeztette leginkább. A városban véres pogrommal fenyegetődző röpiratok jelentek meg, a zsidók által lakott házak felgyújtásával fenyegetőztek. A volt káptalani jobbágyok közül többen csoportokba verődve szították a papság ellenes hangulatot. Az utcán megjelenő papokat tettleg is bántalmazták, hangosan sértegették. Ugyanilyen megnyilvánulásokról jöttek hírek vidékről is. Mivel elsősorban a konzervatívok közül kerültek ki azok, akik a törvényes rend helyreállítására törekedtek szóban és írásban, a konzervatívok vezetője pedig Scitovszky János püspök volt, ez a papság elleni gyűlölet Scitovszky személye ellen is irányult. Ezzel magyarázható, hogy Scitovszky majd amikor a magyar kormány küldöttjeként azon fáradozott, hogy a Muraköz a zágrábi érsekségtől a szombathelyi püspökséghez csatoltassék, és távol volt Pécstől, nem tért ide vissza, hanem Bécsbe ment, és ott igyekezett a Bécsben akkor működő apostoli nunciatúra útján befolyással lenni a magyarországi politikára. Hogy az 1848-as forradalom rendelkezéseit nem ellenezte, bizonyítja többek között az 1848. május 2-án (pünkösd hava) egyes espereskerületekhez intézett körlevele. Utal "azon rendkívüli eseményekre, amelyek a múlt országgyűlésen hozott törvények eredményei. Amennyire ezek több millió polgártársainknak kedveznek, örömnyilvánításra alkalmat nyújtanak, örüljünk velük, úgy mint lelkiatyjuk... Amennyire pedig a létrejött változások némelyekre nézve netalán kevésbbé volnának kedvezők, azokban ... az egész haza javának előmozdítása tekintetében ... megnyugodni kötelesek vagyunk." Egyedül azt kívánja, hogy "miután felséges fejedelmünk egyedül némely egyháziaknak kinevezését tartván fenn magának (31. ez. 7. §), minden katolikus jogoknak, ügyeknek kezelését... független magyar minisztérium alakításával... felséges urunk mint apostoli király s egyházi fővédnök kegyes meghagyásából -:s annak nevében a vallás, és iskola ingó és ingatlan javait kezeli, azt egyedül a katolikus egyház céljára használják fel, ill. függetlenül kezelhesse az egyház, valamint egyéb törvényesen bevett vallásbeliek önmagukét kezelik." De jellemző az a tény is, hogy október 12-én a magyar kormány ellen támadó Jellasich horvát bán fogságba esett katonái részére itt Pécsett misét mond, azon a horvát katonákat megesketi, hogy nem támadnak a magyarok ellen, és őket élelemmel ellátva a katonai hatóságokkal Eszékre kísérteti. Ugyancsak ráveszi a katonai hatóságokat, hogy a Pécsett lévő sebesült és beteg horvát katonákat Eszékre vigyék. (Érdekes lenne a bácskai szerb és a Baranya megyei horvát katonai magatartást külön is megvizsgálni.) Közben Pécsett folyik a nemzetőrség szervezése. Mivel pedig ez a nemzetőrség nem kapja meg az ígért ágyúkat, a város négy nagy harangját adományozza ágyúöntés céljára. Püspökként szinte fanatikusan hitt "az apostoli király" szerepének fontosságában. Ezzel magyarázható bécsi tartózkodása, de valószínűleg a hercegprímási kinevezés iránt sem volt érzéketlen. Az külön tanulmányt kívánna, miért éppen Scitovszky kapta meg a hercegprímási kinevezést. A korszak minden ellentmondásával szemben viszont éppen ez a hercegprímási korszak lesz az, amely Scitovszky igaz hazaszeretetét és magyarságát bizonyítja. Tényleg csak per tangentem érintem ezt a szakaszt, hisz engem elsősorban a pécsi püspök érdekelt, de jogosult vagyok erre, hisz Scitovszky 1853-ig a pécsi püspökséget is kormányozta. Még 1849 szeptemberében négyszer járt közbe Bécsben a magyar szabadságharc hőseiért. Sajnos, az aradiakat nem tudta megmenteni Haynauval szemben. De Haynau egyik legnagyobb ellenségét látja benne. így adataink vannak, hogy Kempen rendőrminiszter is megbízhatatlan rebellisnek tartotta, és úgy tartja nyilván a hercegprímást. Nem térhetek ki a híres 1855-ös konkordátumra, de meg kell állapítani, hogy Scitovszkynak igen jelentős szerepe volt a magyar egyház 555
