Bárdos István - Beke Margit (szerk.): Egyházak a változó világban (Esztergom, 1991)
Előadások - X. Személyiségek az egyházban
függetlensége biztosításában, és részben az ő érdeme, hogy ez a konkordátum 1867-tel Magyarországra jogilag is hatályát vesztette. Jellemző, hogy amikor Thun kultuszminiszter őt konkordátumellenes magatartása miatt azzal figyelmeztette, hogy javait a felségtől kapta, így válaszolt: "Javaimat igen, de a lelkiismeretemet nem." Az érsekújvári vasút megnyitásán csak úgy volt hajlandó részt venni, ha ott magyarul beszélhet, és az állomásépületet nemzeti színű zászlókkal díszítik. Minden erejével azon volt, hogy a magyar nemzet és az általa mindig Istentől rendeltnek hirdetett uralkodója között a kibékülés létrejöjjön. 1856-ban az általa igen nagy anyagi áldozattal befejezett esztergomi bazilika felszentelésére - amelyre egyébként elkészült Liszt Ferenc által 1846-ban a pécsi székesegyház számára megígért, vagyis "Pécsi" misének szánt mű, amely így Esztergomi mise néven vonult be a zeneirodalomba-, már tárgyalások folynak a megegyezésre. 1857-ben május 4-én Pesten magyar nyelvű beszéddel fogadja a fejedelmi párt, és erre Ferenc József ugyancsak magyarul válaszolt. Ugyanez év szeptemberében 30 000 fős zarándoklatot vezet Máriazellbe, itt magyar nyelvű szentképeket osztat ilyen felirattal: "Legyen boldog a magyar haza." A zarándokok itt a "Boldogasszony anyánk"-at éneklik. Amikor petíciót nyújtott át 129 aláírással az uralkodónak, és ebben az 1847-es alkotmány visszaállítását kívánta, Bach forradalmárnak nevezte őt is és az aláírókat is, egyben felségárulási pert akart indítani. 1860-ban újra ő vezeti az augusztus 20-i, és még Mária Terézia által állami ünnepként szabályozott Szent Jobb körmenetet, és ott nyíltan énekelték a Szózatot. Mivel ezen az ünnepen a hivatalos szervek és a katonaság nem vett részt, az ünnep egészen hazafias és vallásos jellegű volt. 1861-ben az ország újoncozási rendeletével szemben első volt, aki mint Esztergom vármegye főispánja felszólalt. "...Azt tanácsolom, hogy az adó és újoncállítást halasszák el a legrövidebb idő alatt összehívandó országgyűlésre... Őfelsége jelenjék meg hű országa szívében, szóljon őszinte szót, lépjen közvetlen érintkezésbe a nemzettel..." A birodalmi kancellár ezért a király nemtetszését nyilvánította. Erre válaszolta: "Szóltam, amint lelkiismeretem sugallta... Lelkiismeretem ellen szólani sosem fogok, legkevésbbé akkor, amikor annak sugallását követve királyomnak és hazámnak szolgálatot tenni vélek." 1860. december 18-án az esztergomi érseki könyvtár nagytermében kezdődött tanácskozáson, amelyre a református egyházfőket, a liberálisok vezetőit és a városi polgárság jeleseit is meghívta, kezdeményezte az országgyűlés azonnali összehívását az 1848-as törvények alapján. Scitovszky őszinte lélekkel, közjogi állása felelősségének teljes tudatával küzdött hazájáért, a szebb magyar jövőért. Deák Ferenc húsvéti cikkére következett Ferenc József pesti útja, ahol éppen Scitovszky üdvözlő szavaira jelenti be akaratát a kiegyezésre. De ezt már Scitovszky nem élhette meg. 1866. október 19-én Esztergomban meghalt. Erős hitére vall, hogy október 13-án táviratot intézett "Ő Császári és Apostoli Királyi Felségéhez", amelyben elbúcsúzva áldást kér az uralkodóra és családjára. Széchenyi szerint halálunk után nem arról kell számot adnunk, amit gyűjtöttünk, hanem amit szétosztottunk. Most befejezésül Virág Mihály pécsi kanonok által összeállított listát vizsgálva csak az anyagiakat nézzük: Scitovszky mint pécsi püspök és esztergomi érsek csak a szabályosan könyvelt formában adományozottakat számítva 2 118 216 forintot fordított iskolai, kulturális és szociális célokra. (Csak tájékoztatásul: a birodalmi kancellár egész évi honoráriuma akkor 16 000 forint volt.) A történelmet vizsgáló elme elgondolkodik. Vajon az adott időben Kossuth kemény forra- dalmisága, Széchenyi önmarcangolása, Deák jogfolytonosságot hirdető passiv resistenciája vagy Scitovszky megalkuvásnak látszó alkalmazkodása volt a helyesebb? Véleményem szerint helytelen volt és helytelen lenne mindezeket egymással szembeállítani. IRODALOM GÁLOS László: A történelmi igazság védelmében. Hazáruló volt-e ScitovszKy? Lelkipásztori Tájékoztató 1947. Bp. Stephaneum Baranya vármegye közgyűlési jegyzőkönyvek 1848-1849. (Bm. Levéltár) Historia Reformationis Conventus V. Ecclesiensis (Kézirat, Bm. Levéltár) CSERKUTI Adolf: Az első pécsi zsidók. (Múzeumi Értesítő) Pécs, 1914. UNGÁR László: Pécs 1848-49-ben. Specimina Dissertationum Facultatis Philisophicae... Pécs 1934. MÉSZÁROS Károly: Tartományi Zsinat Esztergomban. Pest, 1859. 556
