Bárdos István - Beke Margit (szerk.): Egyházak a változó világban (Esztergom, 1991)

Előadások - X. Személyiségek az egyházban

A hitoktatást végző lelkipásztorokkal és tanítókkal szabályos tanmeneteket készíttet, azt ellenőrzésre beköveteli, és gyakran tesz hozzá írásbeli észrevételeket, ad konkrét utasításokat. 1848-ban egy, a felelős magyar vallás- és közoktatásügyi miniszterhez címzett levelében közli, hogy 70 000 forintot adott ki tanügyi célokra, és 45 000 példány tankönyvet osztott szét ingyen a falusi iskolák tanulói között. Megszervezte a dunaföldvári, szekszárdi, siklósi, bátaszéki, tolnai magasabb szintű népiskolákat, az ún. normáliskolákat. 3000 forintos alapítvánnyal megalkotta a pécsi szegények intézetét, a későbbi szegényházat. Elhatározott szándéka volt, hogy Mohácson, az ottani püspöki palota felhasználásával a ferencesek vezetése alatt gimnáziumot létesít, illetve az 1817 óta működő gimnáziumnak megfelelő épületet építtet. Érdekes módon ezt az akkori szabadalmas város vezetősége akadályozta meg azzal az indoklással, hogy a gimnáziumnak szánt püspöki palota messze van a várostól. (Ez a gimnázium 1850-ig működött. Majd 1933-ban létesítenek újra gimnáziumot Mohácson, és azt a megakadályozott Scitovszky-féle elgondolásnak megfelelően a volt püspöki palota felhasználásával fejlesztik ki mai formájáig.) Lehet, hogy az itt fel nem használt összeget is igénybevéve hatalmas munkához fogott Pécsett az addig eléggé elhanyagolt leánynevelés kifejlesztésére. 280 000 forint költséggel megépítteti azt a hatalmas iskolaépületet és zárdát, amelybe majd a Miasszonyunkról nevezett női kanonokrend nővéreit telepíti, és amely iskolakombinát 1948-ig a Dél-Dunántúl egyik legnagyobb leánynevelő intézetévé fejlődik, illetve a mai napig Pécs legnagyobb iskolája. 1845. augusztus 11-én az ő vendégeként ülésezett Pécsett a magyar orvosok és természetvizsgálók VI. kongresszusa, akik részére Haas Mihály akkori líceumi tanárral megíratta a Baranya földirati, statistical és történeti tekintetben című vaskos könyvet, amellyel "a Pécsett MDCCCXLV. aug. elején összegyűlt magyar orvosok és természetvizsgálóknak kedveskedik Nagykéri Scitovszky János pécsi püspök, cs.k. valóságos belső titkos tanácsnok, a szépművészetek és hittudományok tanára, a kir. magyar természettudományi, római t. arcadiai társulat tagja, a m. orvosok és természetvizsgálók VI. nagy gyűlésének elnöke." Ez a könyv a mai napig igen értékes forrása Baranya és Pécs történetével foglalkozóknak, és azt Baranya megye könyvtára az elmúlt években szükségesnek tartotta reprint kiadásban újra megjelentetni.

Mint pécsi püspök a magyar szentek kultuszának teijesztése terén is jelentős munkát végzett. Hosszú éveken át levelezett Rómával, hogy Pécs második, és az első magyar származású püspöke, aki egyben a magyar irodalomnak is első ismert alakja, Maurus (Mór) a szentek sorába vétessék. Ennek engedélyezése 1849-ben érkezett Pécsre, ahol a székesegyház egyik kápolnáját Szent Mór kápolnává alakíttatta át, és Szent Mórt a pécsi egyházmegye másodvédszentjének nyilvánította. (A Szent Mór megjelölés csak a pécsi egyházmegyében engedélyezett, egyébként "boldog" Mórról beszélünk. (Az egész egyházmegyében bevezetett Mór áldások 1945-ig megvoltak.) Pécsett Szent Mór utca is volt - és újra van, valamint Pécsett egy egyetemi kollégium is Szent Mór nevét viselte: Maurinum.)

Mint egyház- és iskolaszervezőt a közölt és igen hiányos adatok alapján is csak a legnagyobb tisztelet illeti Scitovszkyt. Nem véletlen, hogy Pécs városa megfesttette arcképét, és az 1945 előtt a város közgyűlési termét díszítette. Halála után a székesegyház előtti és általa rendezett teret is róla nevezték el.

Mivel egyházszervezési és iskolai vonatkozásban a legnagyobb ellenségei sem tudtak róla semmi rosszat mondani, vizsgáljuk meg most pár adat alapján, ki volt Scitovszky a politikus, az államférfi. Milyen volt hozzáállása a forradalomhoz, illetve annak bukása után - amikor ő pályája csúcsára jutott - az elnyomatás korához.

Ha valóban az objektivitás igényével kívánjuk vizsgálni valakinek az életútját, akkor a kor történetét is jól kell ismernünk. így természetesnek kell tartanunk azt a tényt, hogy az 1848 előtti időben az akkor még fiatal rozsnyói, majd pécsi püspök tevékeny szerepet visz a reformországgyűléseken, azon is elsősorban a valláspolitikai kérdésekben. Ennek jogosságát ellenségei sem vitatják. A "hazaáruló" jelző majd az 1848 utáni időkre vonatkozik. Hogy az akkori pécsi püspök, majd esztergomi érsek, hercegprímás mennyire volt jó magyar embei, azt tettei alapján vizsgálhatjuk.

Nem vitás, hogy az egyház püspöke az adott korban általában az ún. konzervatívok közé tartozott. Indokolja ezt a kibontakozó forradalmi hangulat, amely nemcsak a fennálló társadalmi és gazdasági rendet kívánta megváltoztatni, hanem - különösen egyes hangadói részéről - a

554