Bárdos István - Beke Margit (szerk.): Egyházak a változó világban (Esztergom, 1991)
Előadások - X. Személyiségek az egyházban
hiányában megtétetik azt vele.4 A prímás-érsekség visszautasítása igencsak meglepő volt, sokan szerénységnek tulajdonították. A bécsi udvar nem érzelmekre épített, ragaszkodott az ő kinevezéséhez, még abban az esetben is, mikor Kopácsy több évre meg akarta tartani a veszprémi püspöki javadalmát az esztergomi építkezések költségei miatt. "Ekkor robbant a bomba" - valaki feljelentette őt a bécsi nunciusnál, hogy janzenista, és így még a püspökségre is méltatlan. Altieri nuncius nem adott hitelt a feljelentésnek, de azért továbbította Lambruschini bíboros-államtitkárhoz (1839. jan. 16).5 A Kúria nem akadályozta meg Kopácsy prímási kinevezését, V. Ferdinánd császártól sürgetett időpontban - 1839. február 18-án - a bíborosok titkos konzisztóriumán XVI. Gergely kihirdette Kopácsy József prímás-érseki kinevezését, amit nyomban publikáltak is. De Rómában ügyének vizsgálatát elrendelték. Március első hetében tisztáznia kellett magát Altieri nuncius előtt feljelentője vádja alól. Kopácsy előbb kitérő választ adott: jobb lenne, ha püspöki kinevezések előtt mindenkinél utánanéznének annak, hogy aláírta-e az "Auctorem Fidei"-t. Természetesen nem elégedett meg a Szentszék az általánosságban mozgó válaszával, a nuncius újabb sürgetésére 1839. október 11-én kelt levelében egyértelműen elismerte, hogy ő nem írta alá VI. Pius konstitúcióját a Pistoiai Zsinat ellen. Megtehette volna ezt a számonkérés kezdetén, kellő okosságai elsimítva az induló bonyodalmat, sőt - joggal feltételezhetjük, hogy Bécsből figyelmeztették a feljelentő levélre - meg is előzhette volna a rá nézve kínos következményeket. De nem tette és nem is pótolta. Mentegetésül ő csak arra hivatkozott, hogy nem akart prímás-érsek lenni, és hogy sokan vannak a magyar főpapok között pistoianusok, de név szerint senkit sem akart vádolni. Kopácsy József tehát elismerte janzenista beállítódottságát, provokatív körülmények között sem tagadta meg, így magát a tényt nekünk is el kell fogadni. A tényállást követően két kérdésre kellene válaszolnunk: 1. Mikor és milyen körülmények között lett Kopácsy janzenistává? 2. Milyen mértékben volt ő az? Ami az első kérdést illeti minden más előtt Kopácsy nevelkedésére kell odafigyelnünk. Nincstelen, nélkülöző nemesember fiaként járt a veszprémi piaristák gimnáziumába, innét a pozsonyi jozefinista szemináriumba került. Ezeknek az elvilágiasodott nevelő-papnevelő intézeteknek az iskolarendje idegen volt szigorúságra, sőt a lelkiéletében rigorizmusra hajló janzenista mentalitásától. Kopácsy tanulóéveiről írja Adám István, hogy "meglehetősen könnyelműen vette a hitbuz- góság hiányát".7 Végzős évében visszakerül Veszprémbe, a papi szemináriumban prefektus (nevelő), nem sok sikerrel. Ekkor veszi őt maga mellé Zsolnay Dávid kanonok, püspöki helynök titkárának. Zsolnay kanonok volt az, aki a veszprémi kisszemináriumot, a Davidicum-ot alapította a jozefinista szellemű szemináriumok örökségének ellensúlyozására. A Veszprémi káptalan papnevelői, teológiai, szellemi életéről a publikációk alapján feltételezhetjük, hogy janzenista szellemű volt. 1815-ben Horváth János kanonok lefordítja Nicole Essais de moral...-ját, a XVII. századi janzenizmusnak egyik legjelentősebb irodalmi munkáját. A "Magyar Nicole"-t maga a veszprémi püspök, Kurbély György ajánlja olvasóinak. A fordítóból öt évvel Kopácsy után székesfehérvári püspök lett (1830). A janzenista mozgalomra jellemző volt, hogy Szent Ágoston műveit, de különösképpen a Vallomásait akarta népszerűsíteni. (Ennek a szellemnek a hatása alá került egy évszázaddal előtte a Franciaországban bujdokló fejedelem: II. Rákóczi Ferenc is!) Ágoston Vallomásainak első magyar fordítása Veszprémben készült, 1842-ben adta ki Pongrácz József tiszteletbeli veszprémi kanonok. Ez az az év, amikor Kopácsy elszakad Veszprémtől. A fordítás struktúrája azt láttatja, hogy a kegyelmi segítség elsőbbségét és felsőbbségét erőteljesen kidomborítja. Ez a két korabeli publikáció már elég alapot szolgáltat arra, hogy feltételezzük: a veszprémi káptalan teológiai és spirituális szellemét meghatározza a janzenizmus. Ennek részletesebb feltárása és feldolgozása még előttünk áll. Második kérdésünk: Milyen mértékben volt Kopácsy janzenista? Fiatal papi éveiben erős kötődése volt a XVII. századi gallikán francia irodalomhoz, 1801-2 években lefordítja Cl. Fleury "Izraeliták és keresztények szokásai és erkölcsi" c. két kötetben kiadott művét. Teológiai érdeklődése az egyházjogtól és történelemtől a dogmatika felé tolódott. Ha könyveket író teológus lett volna belőle, janzenista felfogásának karakterét pontosabban tudnánk megragadni. Életének meghatározója egyházkormányzati tevékenysége lett, így ennek a kérdésnek a vizsgálatában beszédeire 550
