Bárdos István - Beke Margit (szerk.): Egyházak a változó világban (Esztergom, 1991)

Előadások - X. Személyiségek az egyházban

és körleveleire támaszkodhatunk, és néhány figyelemreméltó eseményre; például arra, hogy veszprémi püspöki beiktatásának napját augusztus 28-ára, Szent Ágoston ünnepére tette tudatos, eszmei megfontolás alapján (1825). Beiktató beszédeiben - így az esztergomiban is (1839. május 28.) - előszeretettel idézi Ágostont, és az egyházatya szófordulatai (pl. Episcopatus = oneris sarcina; A püspöki hivatal = felmálházott teher) meg-megcsillannak. Érdemes odafigyelni arra is, hogy az isteni kegyelem irányítását mennyire kiemeli. Ennek analízise a jövő kutatás tárgya.

Kopácsy janzenizmusának körvonalazásához szükséges körleveleit a következő kérdésekben vizsgálat alá venni:

1. Hogyan engedett teret a Jézus Szíve tiszteletnek (oltárok emelése, imák terjesztése stb.) ?

2. A korban divatos - és nem kevés antijanzenista éllel - ún. privilegizált oltárok engedélyezéséhez és terjedéséhez hogyan viszonyult?

3. Buzdította-e híveit a gyakori szentáldozásra? A papi lelkiséget illetően azokat a gyakorlatokat hangsúlyozza, ami a janzenistákra volt jellemző (imaélet, böjt, önmegtagadások, gyakori gyónás, évenkénti lelkigyakorlat), mellőzve azokat, amelyeket a janzenistákkal szemben szoktak terjeszteni (Jézus Szíve tisztelet, Oltáriszentség, litániák, búcsúkat nyerő imák, segítő-szentek kultusza, a

o

hívek buzdítása a gyakori szentáldozásra. Megjegyezzük, hogy Kopácsy József volt az első főpap - még veszprémi püspökként -, aki körleveleit kinyomtatta.

A janzenista Kopácsyt illetően oda kell figyelnünk papnevelési elveire. Ebben ő - a saját neveltetését megtagadva - meglehetősen rigorista volt. Ő az utolsó, aki a szemináriumokban a testi fenyítést megtartotta. Nem hivatalnokokat akart nevelni, hanem a teológiában képzett, lelki életben elmélyült papokat. Ebben Zsolnay Dávid nyomdokait követte.

A janzenistákról kialakított kép alapján arra következtethetünk, hogy Kopácsy József szegényeket szerető, szigorú szabályokat követő, komor lelkiségű papja és főpapja volt a reformkornak. Az első kettő igaz, és az is, hogy igen művelt, mély lelkiéletet élő ember volt, de lelkülete nem volt komor. A múlt század megannyi anekdotája szól a szellemes humort igencsak nagyratartó Kopácsy püspökről, közülük nem egyet poéta barátja, Kisfaludy Sándor vagy a nála sokszor megforduló fiatal "juratus", Deák Ferenc őrzött meg számunkra.9

Ezen szempontok alapján vázolhatjuk fel a janzenista Kopácsy József alakját. Csak felvázolni tudtuk, hiszen az említett szempontok részletes kutatása jövőbeni feladat. Á magyar katolikus egyháztörténelem művelőinek nincs miért félnie Kopácsy hercegprímás janzenizmusának megismerésétől, hiszen sohasem volt még a legkisebb mértékben sem feszültségben az egyházzal, sőt Kopácsy minden adottságával és tehetségével a magyar katolikus egyházat szolgálta.

JEGYZETEK

1. ILLYÉS Gy. (szerk.) Racine összes drámai művei, Budapest, Franklin 1949. VI-VII. old.

2. ZOLNAI B.: Magyar janzenisták II. (Minerva 1925.) 164. old.

3. KÖRMENDY J.: A veszprémi egyházmegye a XIX. és XX. században. (A veszprémi egyházmegye papságának névtára, Veszprém 1975) 56. old.

4. Az Auctorem Fidei konstitúcióhoz csatoltan találjuk a szankciókat: DS 2694-2700.

5. A feljelentés körüli diplomáciai levelezésről: MESZLÉNYI A.: Ajozefinizmus kora Magyarországon (1780-1846) Budapest, Stephaneum 1934. 379-83. old.

6. Altién nuncius 1839. okt. 11. jelentésének melléklete: Arch. Segr. Vat. di Stato: N. 794.

7. ÁDÁM Iván: Magyar Tanügy. Veszprém, 1877.

8. Pl. 1846. jan. 12-én kelt körlevele.

9. Kopácsyról szóló anekdotákat Id.: DARNAY K. Kaszinózó táblabírák. Budapest, Athenaeum, 1928. pl. 14-17. old.

10. SÍK Zoltán: Kirchenpolitik in Ungam unter dem fuerstprimas Joseph fon von Kopácsy 1838-1847. Doktori disszertáció 1939 Bécs. 132 gépelt oldal.

551