Bárdos István - Beke Margit (szerk.): Egyházak a változó világban (Esztergom, 1991)
Előadások - IX. Egyház és társadalom
Nagyt. KISS EMIL bapt. NÉHÁNY LAP A MAGYARORSZÁGI BAPTISTÁK ÉLETÉBŐL KIK A BAPTISTÁK Az Apostoli Hitvallásban foglalt alapvető és általános hitigazságokkal való egyetértésen túl további hat lényeges ismérv különbözteti meg a baptista gyülekezetét vagy személyt más keresztyénektől: 1. A Szentírás kizárólagos tekintélyének elismerése. 2. A hitvalláson alapuló keresztség gyakorlata teljes vízbemerítéssel. 3. Az újszövetségi gyülekezet-szervezet mintájához való alkalmazkodás. 4. A lelkiismereti- és vallásszabadság hirdetése, beleértve az emberi jogokat is. 5. Evangelizáció, lélekmentés. 6. Szociális gondoskodás. A fenti kritériumoknak Magyarországon mintegy 19 000, Európában kb. hat millió, szerte a világon pedig 65 milliónyi keresztyén felel meg. Hazánkban 1846 óta találhatók baptisták, akik ismertetőjegyeikben a lelkiismereti- és vallásszabadság, az emberi jogok tekintetében, valamint az evangelizáció, lélekmentés és szociális tevékenység területeivel tartoznak szekciónk témájához. KÜZDELEM A VALLÁS SZABAD GYAKORLÁSÁÉRT Annak a baptista hitközösségnek a tagja, amely a rabszolgaság eltörlését beadvánnyal szorgalmazta az angol parlamentnél már 1822-ben, amely John Bunyan: A zarándok útját adta már 1788-tól református lelkész-fordítókon át a magyar olvasók kezébe - azaz a világ nyugati felén már polgáijogot nyert - e vallásfelekezet tagja értetlenséggel, türelmetlenséggel találkozott magyarországi környezetében, s így létéért, szervezetének, intézményeinek kialakulásáért meg kellett küzdenie. Miként honosodott meg, vált elfogadott felekezetié a baptista egyház? - erre nézzünk meg néhány példát, fellapozva a 145 évet magában foglaló magyar baptista történetet. 1846. május 20-án visszaérkezett Hamburgból az a hat mesterlegény, akik az újjáépítésben segédkezni mentek az 1842 májusában leégett városba. Marschall József, Hornung Antal megálltak Bécsben, Vojka János és Lorders (?) Pécsre mentek, Rottmayer János és Scharschmidt Károly pedig Pesten telepedtek le. Hamburgból azzal a céllal jöttek haza, hogy "bizonyságot tegyenek a megtalált és elfogadott örömhírről". Neki is kezdtek, mint Rottmayer írta "igyekezett szeretettel és a Szentlélek erejével bizonyságot tenni arról, hogy Isten mit cselekedett. "De "hamarosan érintkezésbe kerültünk a cenzúrával és a hatóságokkal". Ez az "érintkezés" nem állt másból, mint irataik, könyveik elkobzásából, az istentiszteletek megzavarásából. Bauhoffer György budavári evangélikus lelkész szerint "Kb. húszán voltak, de a Biblia és más, kisebb vallásos iratok terjesztése körül oly buzgalmat, sőt vakmerőséget fejtettek ki, hogy számukat több száznak gondolhatták. Némelykor oly ész nélkül dolgoztak, és a katolikus és evangélikus egyházak ellen olyan kifejezéseket használtak, hogy a magas kormány a külföldieket kiutasította." A kiutasítás időpontja: 1854. február 18. A Magyarországon maradó Rottmayer asztalos mester 1859-től tart újból istentiszteleteket házában. Fia szerint "vasárnaponként édesatyám műhelyét imateremmé alakítottuk át, ahol az emberek... összejöttek az ige meghallgatására." Rottmayer 1865-ben Kolozsvárra költözött, és a Brit- és Külföldi Bibliatársulat alkalmazta bibliaterjesztőnek, és ennek megfelelően felekezeti tevékenységet nem folytathatott. A közbeeső időszakban a budavári evangélikus gyülekezetét látogatta Rottmayer János, ahol az 535
