Bárdos István - Beke Margit (szerk.): Egyházak a változó világban (Esztergom, 1991)
Előadások - IX. Egyház és társadalom
indulnak 1938. augusztus közepén. A papok munkája a lelkigondozás mellett főképpen a munkások szociális ügyeinek és panaszainak pártfogásából állott. A következő év február 3-án az egyházmegyék gondját látva a szerzetesrendekhez fordul: "...az akciót tavaszon újra megindítjuk. A megírt tapasztalatok alapján az eddiginél nagyobb számú papra lesz szükség."6 A következő mondat összefoglalja Serédi bíboros közéleti tevékenységének kátéját: "...okossággal kell fellépniük és minden politikától tartózkodniuk kell." 7 A vendégmunkások egyedüli támaszai a lelkészek. Az újságok ugyan idilli képet festenek, de a kinti állapotok siralmasak anyagüag, erkölcsileg egyaránt. Összefoglaló jelentésükben így fogalmaznak: "Az akció eredménye röviden négy szó: kevés haszon, sok kár."8 A NEMZETISÉGEKKEL VALÓ KAPCSOLATA A nemzet életében a nemzetiségeknek fontos szerepük volt. A háborúk és járványok mi^tt nagy területek váltak lakatlanná. A betelepülő és befogadó kölcsönös előnyét azonban könnyen visszájára lehet fordítani, ha a politikai döntéseket nem az igazság, nem az elvek összhangja szabályozza, hanem a pillanatnyi politikai érdek. Elvi állásfoglalását Serédi a Szent István Akadémia előadásán, amit "Szent István eszméinek győzelme" címmel tartott, a következőket mondta: "Nekünk, magyaroknak is Szent István nemzet- és államelvéhez kell ragaszkodnunk, amely nem kizárólag egy fajjal, hanem a keresztény világnézettel és a magyar állásfoglalással egyenlő. Azóta nem tud megnyugodni Közép-Európa, mióta ezt a Szent István-i elvet megtagadták a nemzetek."9 Előadását a Szent István Akadémia leközölte, és a prímás a következő évben külön kiadásban meg is jelentette. A XXVIII. Országos Katolikus Nagygyűlésen, melyet 1939. május 17-től 21-ig rendeztek Budapesten, Serédi utasítására az Actio Catholica külön nemzetiségi programot rendezett május 18-án. Külön a német, külön a szlovák ajkúaknak és külön a kárpát-orosz híveknek. A prímás Drahos János vikáriuson keresztül igyekezett egyházmegyéjének nemzetiségi területeire olyan papokat disponálni, akik bírják az ottlakók nyelvét, az erősödő német nacionalista nyomásnak azonban az egyházon belül a leghatározottabban ellenállnak. 1941-ben Táton a Volksbund minden alkalmat megragad az izgatásra. Még a rózsafüzér-társulaton belül is feszültséget szítanak. A levéltár őrzi a táti plébános és a vikárius levélváltását. A nyelv kérdésében a Serédi vezette prímási aula álláspontja minden esetben az volt, hogy az istentisztelet nyelve és azok aránya minden esetben kövesse az ott élő nemzetiségiek nyelvét és arányát. Mindent egybevetve figyelemre méltó Pintér László jelentése a magyarországi németek helyzetéről: "Az Actio Catholica nemzetiségi programja a Német Birodalom szemében vörös posztó."10 A prímás irányította Actio Catholica eredményesen száll szembe a Volksbund agitációs vagy destruktív törekvéseivel.11 A FEGYVER MEGÁLDÁS KÉRDÉSE A népies ateista egyházellenes propaganda kedvelt fogása a fegyverek megáldásának látványos emlegetése. Az egyik tankönyvben pl.: "A katolicizmus a fasizmus időszakában fegyvereket áldott meg, szentesítette a Szovjetunió elleni háborút"12 szóban és írásban igen sokszor találkozhatunk ezzel a váddal. Az esztergomi Prímási Levéltár 38-tól 45-ig átnézett levéltári anyaga viszont tartalmaz igen kemény felszólításokat, amelyek határozottan és egyértelműen megtiltanak mindenfajta katonai zászlószentelést, sőt még abban az esetben is, ha a zászlón Szűz Mária képe van. A táti lelkész engedélyt kér 1940. október 5-én Szűzmáriás leventezászló megáldására. Drahos János vikárius október 10-én írt levelében a leghatározottabban elutasítja a kérést, megtiltja a zászló megáldását. A sajtó sok esetben gátlástalanul megtévesztő újságcikkeket közöl olyan zászlószentelésről, ami nem történt meg. A Nemzeti Újság 1940. júniusi 7-i száma arról számol be, hogy Hász tábori 522
