Bárdos István - Beke Margit (szerk.): Egyházak a változó világban (Esztergom, 1991)
Előadások - VII. Egyháztörténeti források, módszertan
désében és a "politikai" együvé-tartozás- a "nemzeti" tudat csíráinak kibontakoztatásában is. Az alakuló közös nyelv az együvétartozás érzését és tudatát váltotta ki egy olyan tömegben, melyet testvér- vagy rokonnépek alkottak ugyan, de amelyek egy közös nyelv általános használata nélkül, addig még érintkezni sem tudtak egymással. A nyungve nyelv általánossá tételével és írásbeliségének megteremtésével Czimmermann a nemzeti tudat és fejlődés irányába mozdította el az addig tudatlanságban, soknyelvűségben, a rabszolgaság bilincseiben és évszázados mozdulatlanságban élő népet. Czimmermann István nyelvrendszerező, nyelvművelő és fordítói tevékenysége révén az "őserdő nyelve" alkalmassá vált korszerű fogalmak közvetítésére és értelemcsorbulás nélküli kifejezésére. Vallásos tárgyú nyunge nyelvű könyveit2 - melyek egy ékszerdobozhoz vagy ritka játékszerhez hasonlítva, gazdag aranyozással és gyönyörű kötésben készültek - a négerek szívesen vették kezükbe és tiszteletet, csodálatot éreztek tartalma iránt. A nyungve Írásbeliség megteremtésében Czimmermann a magányos úttörő küzdelmes munkáját végezte el, s eredményei minden további, a nyungve nyelvet érintő tudományos tevékenységben meghatározó jellegűek. Czimmermann mintegy 30 000 szót tartalmazó nyungve szövegei nyújtották a legszélesebb lexikális bázist V.J. Courtois portugál-tetei Kaffer szótárának elkészítéséhez3 és Mohi gyakorlati nyungve nyelvtanához.4 Nem érdektelen megjegyeznünk, hogy Czimmermann nyungve fordításaiban mintegy 40 magyar szó is található. E szavakat abban az esetben építette be a szövegbe, ha a nyungve nyelvben hiányzott a megfelelő szó, és a fordító az azt helyettesítő portugál kifejezést sem ismerte. Ily módon e távoli afrikai nyelv mintegy 40 magyar kölcsön-szóval gazdagodott a XIX. század végén. Hogy Czimmermann munkásságában a törzsi írásbeliség megalkotása mennyire jelentős volt, azt még az afrikaiak is megérezték, amikor a "BetűkAtyja" névvel tisztelték meg tanítójukat. Czimmermann István nagyon fiatalon, negyvenöt éves korában hunyt el. Egy hatalmát féltő zumbói főnök mérgezte meg 1894-ben. A hit terjesztésének, a tudománynak, az afrikai népek szellemi felemelkedésének szentelt életét, életművének kimagasló eredményeit és jelentőségét - sajnos - nagyon kevesen ismerik. Pedig nagyon sokat meríthetne belőle az egyetemes tudomány. Mint ahogy humanizmusa is nagyszerű példa az emberiség előtt. "Kész volnék önmagamat is eladni, hogy ezen szerencsétleneken és ezen rabszolgákon segítsek."5 - írta egyik afrikai levelében. A Zambézi Misszió másik magyar vezetője Menyhárth László SJ volt. Menyhárth 1849-ben Szarvason született. Egerben, majd Nagyszombatban végezte a gimnáziumot, a teológiát pedig Innsbruckban és Angliában. Az 1880-as évek elején, mikor megbízták a kalocsai jezsuita gimnázium igazgatásával, a botanika területén már Európa-szerte szaktekintélyként tisztelték. Tudása mellett nagyra becsülték kristálytiszta jelleme, embersége, szelídsége és demokratikus gondolkodása miatt is. Beszédesen jellemzi Menyhárth Lászlót az a történet, melyet a Pesti Napló közölt, mikor halálhíre eljutott Magyarországra. "Mikor a hírneves kalocsai konviktus igazgatója volt, növendékeinek főképp az egyenlőség elvét hirdette. A konviktusban ugyanis számos mágnásfiú is nevelkedett, akiket odahaza rendszeresen elkényeztettek, s amikor a konvitkusba kerültek fitymálva nézték le a többi nem mágnás növendéket. De ez csak egy-két napig tartott, mert Menyhárth atya néhány nap alatt oly világosan megértette velük az egyenlőség elvét, hogy a mágnás ficsúr vagy megszökött a konviktusból, vagy pedig olyan szelíd lett, mint a kezes bárány... A szelídlelkű pátert az emberi haladás lángja hevítette..."6 Noha Menyhárth Lászlónak régi vágya volt hithirdetőként szolgálni, elhatározásához Czimmermann Afrikából küldött levelei adták meg a döntő érveket. E levelek az éhség borzalmas pusztításairól rajzoltak megdöbbentő képeket. Arról, hogy számos vidéken annyi ember sem marad életben, akik eltemetnék az éhhalál áldozatait. Önkéntes rabszolgaságra adták magukat vagy gyermekeiket az éhezők egy marék élelemért, s hogy a Zambézi hullámai heteken keresztül csonttá soványodott felnőtt- és gyermek holttesteket hömpölygettek a tenger felé.7 Menyhárth, a botanikus úgy érezte, hogy lehet és kell megoldást találni az emberi életek százezreinek megmentésére. Küzdelem az afrikai éhség ellen! E feladatot tette Menyhárth életcéljává, és hithirdetői tevékenysége leghathatósabb eszközévé. Tudta, hogy az éhező nem a leikével, hanem a hasával törődik. Ezért minden munka origója, a táplálék biztosítása. Minden egyéb csak eztán következhet. Ezt 462
