Bárdos István - Beke Margit (szerk.): Egyházak a változó világban (Esztergom, 1991)
Előadások - VII. Egyháztörténeti források, módszertan
megvalósítani utazott Afrikába 1890-ben. A tengerparttól állomáshelyéig vezető 37 napos utazásáról készített naplója: "Afrikába befelé a Zambézi folyamon"* - gazdag adattára az Alsó-Zambézi vidéke földrajzi neveinek, településrendszerének, az ott dívó termelési szokásoknak és a lakosság etnikai megoszlásának. A napló Menyhárth afrikai tudományos működésében mintegy bevezetésként szolgált ahhoz az egyedülálló, komplex mezőgazdasági kutatási programhoz, melyet Menyhárth indított el az afrikai emberek fizikai megmentéséért. Állomáshelyére - Boroméba - érkezve felállította meteorológiai műszereit, megkezdte a talajminták vizsgálatát, és késedelem nélkül, a gyakorlati termelést, a Misszió hatalmas parcelláin. A bennszülöttek a föld megművelésének évszázadok óta csak azt a formáját ismerték, mikor az asszonyok a házassági ajándékként férjüktől kapott kapákkal kunyhóik környékét kapirgálták. Amit ily módon termeltek, azt napok, hetek alatt felélték. Aztán következett az éhezés. Menyhárth Lászlónak rövid idő alatt sikerült az évszázados, beidegzett művelési rendszereket és termelési szokásokat megváltoztatni és létrehozni az afrikaiak által művelt korszerű ültetvénygazdaságot. Aboromai mintagazdaság híre Európába is eljutott. Maga Menyhárth is írt a boromai "csodáról": "P. Hiller egészen el van foglalva az építéssel: az egyik helyen a meszet égeti, a másik helyen a tégla-kemencék égnek, itt a szerecsen asztalosokat, vagyis inkább ácsokat igazgatja, amott az erdőkben vágatja a fákat. Kutakat ásat, gépeket és vasutat állít föl, hogy a vizet és építésanyagokat a hegyre fölszállítsa."9 Menyhárth mintagazdaságában gőzgép és gőzmalom dolgozott, és a gépeket afrikaiak kezelték. Az állomás - néhány esztendő múltán - már olyan tartalékokkal rendelkezett, hogy a legnagyobb éhínség idején képes volt ellátni meglehetősen távoli környéke lakosságát is élelemmel. Menyhárth megtalálta a mezőgazdasági termelés megszervezésének és e munka végzésének hatékony formáit. Utóda, P. Vollere így emlékezett e páratlan teljesítményre: "Akinek csak némi fogalma van arról, hogy mily nehézségekkel jár ily vállalatok létesítése még a kultúra ölén is, az bámulattal telik el annak láttára, amit P. Menyhárth oly rövid idő alatt megteremtett. Az őserdők kiirtott helyén dús termőföldek terülnek el, melyeket kristályvizű patakok szeldelnek. (Az öntözőrendszer.) A roppant veteményeskert hihetetlen termést gyümölcsöz; P. Dialer fekete növendékeivel hatalmas területeket ültetett be banán-, mangó-, citrom- és narancsfákkal, dinnye- és uborkafélékkel stb."10 A bennszülöttek a "Szabadság várának" nevezték el a boromai missziós állomást. Itt védelmet találtak az éhség- és a rabszolgasággal szemben. Czimmermann páter 1894-ben bekövetkezett halála után a zumbói állomás vezetését Menyhárth László vette át. Első ténykedéseként egészségesebb és jobb termőterületre - Mazombuébe - helyezte át a misszió központját, ahol megismételte a boromai csodát. "Itt Mazombuében, a Roangua folyó mentén, csak egy napi járásnyira a Zambézi folyamtól, missziói tevékenységünkre nézve szerfölött előnyös területre akadtunk, s máris állandóan itt tartózkodunk. Nagy ültetvényeink segélyével már most is azon helyzetben vagyunk, hogy igen sok rabszolgát válthattunk ki. Missziónk tekintélye körös-körül, sőt messzébb, a Kongó-forrásokig oly mérveket öltött, hogy mondhatnám a portugál, sőt angol kormányokét is felülmúlja." "Ez az állomásunk - írta Menyhárth - teljesen megfelel a mai rabszolgaellenes mozgalom ideájának, s a szó teljes értelmében a szabadság előharcosai vagyunk a leigázott és tönkrevert néptörzsek érdekében. Közöttünk a leghatalmasabb zsarnokok már érzik kis missziónk befolyását, s nem egyszer törtek már telepünk feldúlására. Másrészt a rabszolgagyermekek kiváltásával kimondhatatlan nyomorúságukon sietünk egyhíteni... Mi legtávolabb állunk itt a tengertől, mögöttünk befelé nincs se posta, se civilizáció többé, itt a világ végén állunk."11 Menyhárth László - akit mai fogalmak szerint egyszemélyes FAO-nak12 nevezhetnénk - az afrikai éhség ellen vívott csatát megnyerte. Miközben a tudomány fegyverével az afrikai életekért harcolt, a fekete kontinens tudományos megismerése terén is elévülhetetlen eredményeket ért el. O végezte az első rendszeres agro-meteorológiai megfigyeléseket,13 talajkísérleteket, és vetőmagnemesítéseket Afrikában. Az Alsó-Zambézi növényvilágáról készített feldolgozása pedig egyedülállóan értékes botanikai szakmunka.14 Menyhárth László tudományos működésének a Zambézi-láz vetett véget 1897 őszén. Ő is, akárcsak Czimmermann, fiatal volt még. Mindössze 48 esztendős. A két tudós misszionárius Afrika földjében pihen. Abban a földben, melynek felvirágoztatásáért, népének kulturális felemeléséért és fizikai megmentéséért életüket áldozták. 463
