Bárdos István - Beke Margit (szerk.): Egyházak a változó világban (Esztergom, 1991)
Előadások - VII. Egyháztörténeti források, módszertan
KRIZSÁN LÁSZLÓ MAGYAR NEVEK AFRIKA MŰVELŐDÉSTÖRTÉNETÉBEN Afrika majdan megírandó művelődéstörténetében nemcsak nevek, hanem egész fejezetek foglalkoznak majd azokkal az eseményekkel, amelyekkel magyar kutatók és felfedezők járultak hozzá a fekete kontinens földjének és népeinek tudományos megismeréséhez. A XVIII-XIX. század magyar Afrika-kutatóinak eredményei nagyobbrészt szerves és nagy értékű részeivé váltak az egyetemes és modern Afrika-tudomány ismeretanyagának, és jelentősen járultak hozzá egyes afrikai népek anyagi- és szellemi kultúrájának bővítéséhez. A legismertebb magyar Afrika-kutatók, felfedezők és utazók mellett - mint Benyovszky Móric, Dombay Ferenc, Huszthi György, Magyar László, Sass Flóra és Torday Emil - több magyar kutató munkássága vált művelődés- és tudománytörténeti jelentőségűvé Afrikában, noha életműveik mindmáig még szakmai körökben is csak kevéssé ismertek. A meg- és elismertség ezen árnyékban maradt nagy alakjai szinte kivétel nélkül az egyházi rendhez tartoztak. Életműveik, tudományos eredményeik minél szélesebb körben való megismertetése elkésett feladata az egyetemes Afrika- tudománynak, nemzeti tudománytörténetünknek, az egyháztörténelemnek pedig elsőrendű érdeke. Jelen előadásunkban két Kalocsáról induló Jézus-társasági misszionárius, Czimmemann István és Menyhárth László afrikai munkásságát ismertetjük vázlatosan. Czimmermann István SJ a szepességi Szomolnokhután született 1849-ben. Szegény gyermek lévén, saját keresményéből fedezte iskoláztatásának költségeit. így csak későn kerülhetett a lőcsei gimnáziumba. Serkenő bajusszal ült be tízéves osztálytársai közé. Negyedik osztályosként besorozták katonának. De itt is nagy szorgalommal tanult, és huszonhárom éves korában érettségi vizsgát tett. Néhány hónapig tanárjelölt volt a budapesti Tudományegyetemen, majd a váci papnevelő intézetbe kérte felvételét. Kiváló szellemi képességeit felismerve Rómába küldték, ahonnan a teológia doktoraként tért haza és 1879-ben belépett a Jézus Társaságba. Czimmermann kezdettől fogva a missziós tevékenység iránt érzett elkötelezettséget. E törekvésében hathatósan segítette őt a kalocsai jezsuita gimnázium igazgatója, Menyhárth László SJ. Czimermmann 1885-ben indult el a Mozambik portugál gyarmat területén működő Zambézi Misszió boromai telepére. Munkáját hosszú ideig hátráltatta a vidék rettegett betegsége, a Zambé- zi-láz, amely röviddel Afrikába érkezése után Czimmermannt is leverte lábáról. Betegsége idején lázasan, verejtékezve és hideglelés közepette tanulta a nyungve nyelvet, a Boroma környéki bennszülöttek nyelvét. Néhány hónap múlva azután felépült az iskola a nagy folyó partján. Tanulóit Czimmermann az éhezők közül toborozta, meg a rabszolgaságból kiváltott gyermekeket ültette a missziós iskola padjaiba. "Berendeztem itt egy kis Néger Konviktust - írta 1888. május 25-én Haynald Lajos kalocsai érsekhez intézett levelében - ahol jelenleg már negyven kis fekete gyermekem van, kiket nagyobbrészt olcsón vettünk az itt még mindig divatozó rabszolgakereskedésben ... igen szépen haladnak az iskolában ... mindnyájan jól tudják a katekizmust, melyet számukra Kaffer nyelvre átfordítottam. A nagyobbak olvasnak és írnak már és mindnyájan iparkodnak a tanulás és jóban előrehaladni..."1 így kezdődött a Zambézi mentén a szervezett népoktatás. 1893-ig, hét esztendő alatt, hatszáznál több afrikai gyermek vált a Zambézi mentén tudásban egyenlővé a hasonlókorú európai gyermekekkel. Hatalmas eredmény volt ez! Különösen, ha tekintetbe vesszük, hogy a Czimmermann- iskolában nemcsak az alapműveltséget, hanem egy-egy mesterséget is elsajátítottak a tanulók. Pedig az iskolát Czimmermann az eredményes hittérítői munkában csak amolyan járulékos eszköznek tekintette. Jól tudta, hogy a hit terjesztésében csakis értelmes, írni-olvasni tudó és valamelyes alapműveltséggel rendelkező fiatalokkal érhet el eredményeket. Ezért az írásbeliség megteremtését és kiterjesztését elsősorban a hithirdetés sikere szempontjából szorgalmazta. Közben á "járulékos"-nak tartott, a fő célnak alárendelt tevékenység felbecsülhetetlen jelentőségűvé vált nemcsak Czimmermann életművében, hanem az érintett afrikai népek és térségek kulturális fejlő461
