Bárdos István - Beke Margit (szerk.): Egyházak a változó világban (Esztergom, 1991)
Előadások - VII. Egyháztörténeti források, módszertan
DÓKA KLÁRA TÉRKÉPGYŰJTEMÉNYEK AZ EGYÁZI LEVÉLTÁRAKBAN Kevés olyan forráscsoportot őriznek az egyházi gyűjteményekben, melyek hasonlóképpen von- zanák a különböző felkészültségű kutatókat, mint a térképek. Az előállítás módja szerint a szak- irodalomban a kéziratos és nyomtatott térképeket különböztetik meg. Míg a kéziratosak a levéltári iratokhoz rendszerint szorosan kapcsolódnak, addig a nyomtatottak már a legkorábbi időszaktól elsődlegesen az ismeretterjesztést, a szélesebb igényeket szolgálták. A kiviteltől függetlenül azonban valamennyi térképkészítő célja az emberi környezet kisebb-nagyobb részének ábrázolása, állapotának rögzítése, így a legegyszerűbb, konkrét ügyben keletkezett rajzok történeti jelentősége is messze túlmutat eredeti rendeltetésén. Ismereteink szerint az egyházi levéltárakban kb. 8000, a duplumokat és a több szelvényből álló sorozatokat leszámítva 6000 kéziratos és nyomtatott térképet őriznek. Ebből kb. 1000 db van a protestáns, 5000 a katolikus egyházi levéltárak kezelésében. Fentiekhez hozzászámíthatjuk a megszűnt szerzetesrendek különböző állami levéltárakba mentett mintegy 500 térképét is, melyek szintén mind igen értékes dokumentumok. A katolikus anyagban a legtöbb térképet az esztergomi prímási és főkáptalani levéltárakban őriznek, ezt követi a kalocsai gyűjtemény, ahol azonban csak az érseki gazdasági levéltárhoz tartoznak térképek, és hiányos az egri érsekség és főkáptalan gyűjteménye is. A katolikus levéltárak közül a legtöbb viszontagságon a püspöki térképek mentek keresztül. Csupán mutatóban maradt néhány darab a pécsi, szombathelyi, székesfehérvári, győri, szeged-csanádi gyűjteményben, míg valamivel gazdagabb a veszprémi és a váci gazdasági levéltár. A működő szerzetesrendek közül igen érdekes a bencések és a piaristák térképtára, bár utóbbi főként nyomtatott térképeket tartalmaz. Viszonylag épségben maradtak meg a káptalani térképtárak, főleg Pécsett és Győrben találkozunk gazdag gyűjteményekkel. A keletkezési időt illetően a legkorábbi kéziratos térképek - az 1690-es évekből - a Pannonhalmi Bencés Főapátsági Levéltárban fordulnak elő. Ezek osztrák katonai mérnökök munkái, és rendszerint a helységek elhatárolásával kapcsolata o k. Igen érdekes az 1695 körül keletkezett, Bábolna, Ölbő, Tárkány településekre vonatkozó színes rajz,1 mely a főapátság birtokainak területéről ma is tanulságokkal szolgál. Az időrendben legkorábbi határtérképek jellemzője a vitás területek, határvonalak, határjelek, utak pontos ábrázolása, a dűlők megjelölése, míg a távolabbi területekre a szerzők kevésbé fordítanak gondot. E rajzok száma különösen a XVIII. század derekától emelkedett, amikor a török utáni újjátelepülés lezárult, egyre szűkebb lett a művelés alá fogható terület, és igény volt a határok pontos elkülönítésére. Az 1770-es években egy sor térkép keletkezett Márai Terézia úrbérrendezése során, melyet az egyházi birtokokon is végrehajtottak. Az úrbéri térképek a helytörténetírás fontos forrásai. Részletesen ábrázolják az egyes települések kül- és belterületét, az úrbéres telkek elosztását, az uradalmi és közös földeket, helyenként feltüntetve a jobbágyok neveit. A birtokok megoszlására vonatkozó térképek keletkeztek a XIX. század derekán is, melyek az úrbéri perek mellékletei voltak, és már a falvak határának átrendeződését rögzítették. Úrbéri térképeket legnagyobb számban Esztergomban és Kalocsán találunk, de előfordulnak a nagyobb káptalani gyűjteményekben is. Sok hasonlóságot mutatnak az úrbéri térképekhez a mezőgazdasági térképek, melyek készítői nem a birtokviszonyok ábrázolására, hanem a földhasználatra helyezték a hangsúlyt. Sok ilyen térképet készítettek a XVIII. században a háromnyomásos művelési mód bevezetésekor, a XIX. században, amikor a nyomásos gazdálkodást vetésforgó váltotta fel, és ide sorolhatók az 1930-as években rajzolt, egyes gazdaságokat ábrázoló részletes térképek is. Ezeken a szerzők részletesen feltüntették a gazdasági létesítményeket, a művelési ágakat, sőt a veteményeket is. Érdemesek arra, hogy az egyes lapokat a mai mezőgazdasági szakemberek is tanulmányozzák. Ilyen dokumentumok Esztergomban, Kalocsán, Pannonhalmán maradtak meg. 411
