Bárdos István - Beke Margit (szerk.): Egyházak a változó világban (Esztergom, 1991)
Előadások - VII. Egyháztörténeti források, módszertan
Rev. VARGA IMRE A "MONS PIETATIS" INTÉZMÉNYEK FOGALMA, TÖRTÉNETE, SZEREPE Azt a feladatot vállaltam évekkel ezelőtt, hogy a canonica visitatiók fordításának megkönnyítése érdekében latin-magyar szakszótárt készítek. 1989 novemberében az Országos Levéltárban ezt a szótárt már bemutattam, ismertettem. (46 gépelt oldal.) Azóta is a bővítésén dolgozom. Ezek a latinnyelvű vizitációk az egyház belső életének a keresztmetszetét nyújtják, évszázadokkal ezelőtti állapotokat tükröznek. A fordítónak tehát otthonosan kell mozognia az egyházi dolgokban: a liturgia, az egyházjog, a vallási hagyományok, a Biblia, a kor világi történetének ismerete is elengedhetetlen. Csak a szótár használatával ezen iratok fordításában boldogulni nem lehet. Az Egyház minden korban szorgalmazta a karitatív tevékenységet, és ezt úgy tekintette, mint az átélt hitnek a következményét, sőt hitelesítését. A vizitációkban ezért mindig ott volt a kérdés: meg van-e szervezve a "mons pietatis" intézménye. Mons = hegy. Pietas = kegyesség, jámborság. Mons pietatis: tehát a jámborság hegye? A HEGY A hit mindig többet látott a hegyekben, mint csupán földből és kőből álló magaslatokat. A legtöbb pogány vallásban a hegyet az ég és föld találkozási pontjának, az istenek lakóhelyének tartották. Ezért a hegyen mutatták be az áldozatokat. A Biblia is sokat átvett a régi szokásokból, de megtisztította őket a pogány babonától. Ezek szerint a hegy az Isten teremtménye. A Sínai-hegy, Sion-hegye nagy szerepet kaptak a választott nép vallási életében. Amikor a zarándokok megpillantották a jeruzsálemi templomot Sion-hegyén, akkor meghatottan kezdték el a 120. zsoltár éneklését: Szemeim a hegyekre emelem, Honnét jöhetne más segedelem. Az Úr az én segítségem adója, Aki az égnek-földnek alkotója1 Jeremiás próféta (Kr.e. 627-586) könyvében pedig a Babilonra váró isteni büntetésről ezt olvashatjuk: Azt mondja az Úr: íme ellened fordulok romlás hegye, Aki az egész földet megrontottad. Kinyújtom reád kezemet, levetlek a kőszikláról, És kiégett heggyé teszlek téged.2 Népünk szőlő-hegynek nevezi a szőlővel betelepített területet akkor is, ha az teljesen sík felületű. A vallási hagyományban Szent Ágoston püspök (Kr. u. 354-430) hozta be a hegynek általánosan elfogadott szimbolikus jelentését: "Mons significat maiora praecepta iustitiae."3 Szabad fordításban: Ahegy a maga elmozdíthatatlan tömegével arra figyelmezteti a hívő embert, hogy az isteni szolgálat, az emberiesség, a jótékonyság nem hiányozhat az életéből. PIETAS - ISTENES ÉLET, IGAZI JÁMBORSÁG A középkori vallásos ember életét jellemezte a földi dolgokhoz való erős ragaszkodás. Ez a haszonelvűségre való beállítottság azonban nem tudta úgy tönkretenni, felfalni benne a lelki, emberi értékeket, mint ezt napjainkban tapasztaljuk. A középkor emberének erős volt a hite az örökkévaló életben, az isteni igazságszolgáltatásban. 395
