Bárdos István - Beke Margit (szerk.): Egyházak a változó világban (Esztergom, 1991)
Előadások - VII. Egyháztörténeti források, módszertan
9. Egy historikusnak mindig megtisztelő feladata, hogy felmérje egy adott korszak művelődési viszonyait is. A védett antikva könyvek összeírása közben jöttem rá, hogy a múltszázadokbeli papság műveltsége nem függött a betöltött hely nagyságától. Hanem függött pl. a kegyúrtól. Ahol a kultúra iránt érdeklődő uraság volt, ott a plébános is iparkodott korának szellemi krémjét ismerni, (pl. Návayak mellet az apró Oföldeákon) Egy másik függést találtam olyan helyeken, ahol volt rivalizálás. Szarvason kicsi a katolikusság, nagy evangélikus többség közt él. Ám a Tessedik-féle agrárfőiskola miatt, úgy látszik, a váradi püspökök kiemelkedő tudású papokat tettek oda, akiknek komoly, igényes könyvtáruk volt. Végül voltak olyan helyek, ahol egymásutánban kerültek teológiai tanárok, mint Furta vagy Apátfalva. Ezeknek is szép gyűjteményük volt. Sok hungarikumban benne van valamely zárdának a pecsétje. Ez azt jelenti, hogy II. Józseftől rendezett zárdák elárverezésén a könyvekre nem annyira licitáltak a német és cseh kereskedők, mint a képekre, szobrokra. Megvették itthoni plébánosok. Nagyon természetes, hogy a plébánosok műveltségüket tovább is adták. Az első elemi iskolákat vagy a püspök, vagy ha szín katolikus falu volt, a plébánia és a község együttesen, vagy: ha bihari szórványvidékről van sző, akkor a káptalan állíttatta fel. Az iskolák története akkor állítható, össze ha megvannak az iskolaszéki jegyzőkönyvek, esetleg a személyi és anyagi vonatkozású iratcsomók. Tudunk következtetni a zenei életre is, ha jó kántortanítók voltak, és tudunk az egyletvezetés mozaikjairól is. 1860-as évekig megtűrt dolog, hogy a tanító egyben nem csupán kántor, hanem jegyző is. Sok volt még az írástudatlan, azok helyett is ők fogalmazták meg a beadványokat. 10. A Dél-Alföld életében nagy változást idézett elő Trianon. A kalocsai, Csanádi és váradi egyházmegye nagyobb része más országokba került. Az első években a gazdák még minden passzus nélkül át meg átjártak az elszakított területen lévő földjeiket megnézni. Ezt később kölcsönös kártalanításokkal eltüntették, de még sokáig megmaradt a jog, hogy elszakított filiába innen hívtak papot haldoklóhoz. (Elek) Csendőr hívta a káplánt, átadta a határon román csendőrnek, és az vezette a haldokló házáig. A dél-alföldi megyék közül a kalocsai már elkészült egy onomasztikonnal. Vagyis a török megszállás óta minden pap neve és adata fel van dolgozva. Nem könnyű ott, ahol néha 20 éven át sem jelent meg Névtár, mert végig kell vizsgálni az összes plébániák, hogy kik teljesítettek ott szolgálatot. Külföldi kutatók manapság két dolgot szoktak tájékunkon kérni a plébánosoktól. Az egyik hogy, nagyon szeretnék megismerni őseiket, írjunk vagy rajzoljunk róluk családfát. A másik: kíváncsiak a birtokviszonyokra, főleg ahol létezett püspöki vagy káptalani, vagy kolostori föld. Segíteni lehet, de hogy ő nyúlkáljon a plébániai iratokba, azt ne engedje senki, mert csak előzetes püspöki engedéllyel kutathatóak az irattáraink, az 1945 utáni anyag pedig kifejezetten zárolt. A trianoni határ szinte minden megcsonkított egyházmegyében fölvetett egy érdekes témát: melyik címzetes apátságot és prépostságot, melyik ordinárius jogosult adományozni? A Csanádi részen Juhász Kálmánra mindkét fél, Szeged és Temesvár is rábízta a döntőbíróságot. Más helyeken nem ment ilyen simán az ügy. Az apátok, kanonokok nyilvántartását már nem Onomasztikon, hanem Archontológia néven nevezik a szakemberek, és napjainkban külön gyűjtési irány van erre is. Exkuzálom magam, hogy nem egy szervesen, belső logika szerint felépített dolgozat volt ez, hanem inkább mozaik gyűjtemény. Kérdések, amiket kaptam vagy megéltem, és talán nem haszontalan, ha a tapasztalatokat megosztom. 394
