Bárdos István - Beke Margit (szerk.): Egyházak a változó világban (Esztergom, 1991)

Előadások - VII. Egyháztörténeti források, módszertan

azonban annak párhuzamos feldolgozásából származik, Jeremiás könyvének 52. fejezetéből, a 4b-ll. versekre kiterjedő szakaszból, amely az előbbinél valamivel bővebb, s ezt a bővítést is idézi Gellért az 1029-1031. sorban!

Már Bodor András14 figyelmeztetett arra, hogy Szent Gellért olyan Bibliaiszöveget használt, amelyen a régi fordítások, mindenekelőtt az Itala számos fordulata nyomot hagyott. Véleményem szerint további Itala-szövegek származhatnak a patrisztikus anyag idézéséből is; (egyszer talán ilyen helyek hozzásegíthetnek patrisztikus citátumok azonosításához). Néhány példát idézek: Az "in lacerationibus" Italára visszemenő betoldásnak tűnik a Vulgatát (II. Cor. 6,5) idéző 1,131-132- ben. A "fratrueli meo" (11,16, vö. Vulgata, Énekek éneke 7,13: dilecte mi... tibi) és az "et favum" betoldás (111,11, Vulgata, Zsolt. 118 [119], 103) végsősoron, bármilyen közvetítéssel is, szintén az Italából származik. Tanulságos az V. könyv 11-12. sora: "Elevatus est... sol, et luna stetit in ordine suo" - idézi Gellért Habakuk 3,11-et az Itala szerint. Silagi nem tartván pontos idézetnek (a Vulgatában: Sol et luna steterunt in habitaculo suo) nem is kurziválja a szöveget, amit Jeremiás 31,35-tel vet össze, míg Batthyány utalását Habakuk 3,18-ra nyomdahibának tartja.15 A 8-as szám valóban nyomdahiba, de csak az; Batthyány helyesen érezte meg az idézet forrását, ha nem is utal a szövegváltozatra.

Számolnunk kell továbbá azzal is, hogy Gellért néha a liturgiában használt szöveget idézi. Olyan, gyakorta előforduló szövegekre gondolhatunk nagy bizonyossággal, mint a karácsonyi Puer natus est introitus, amelyben a Vulgatában nem található "magni consilii Angelus" kifejezés is előfordul mint, a régi bibliafordítások öröksége. Gellért kétszer is idézi, ám az I. könyv 219. sorában Silagi nem kurziválja, és megjegyzés nélkül hagyja, másodszor, a II. könyv 98. sorában pedig egyszerűen Ézsajás 9,6-nak tünteti föl, holott ez csak a régi fordításokra és az azokat őrző liturgikus szövegekre való hivatkozással együtt igaz. A Psalterium Romanum szövegét, tehát a zsolozsmában használt verziót találjuk a IV. könyv 290-291. sorának zsoltáridézetében (109 [110], 6): "copiosa" áll a Vulgata "multorum" szava helyett.

Hogy Silagi nem érti Gellért szövegét, arról számos jelzés árulkodik. Korábban kifejtettem már:16 a II. könyv 317. sorának értelmetlen központozása arra utal, hogy a kiadó nem tud mit kezdeni a rejtélyesnek tűnő fessenium szóval (NB. a kéziratban fessennium található), ami, hajói látom, a klasszikus latin Fescennini (versus) (’trágár, csúfolódó lakodalmi ének’) pejoratív mellékértelmének elhomályosulásával a Biblia szerelmes, esküvői énekének, az Énekek énekének szinonimájaként áll Gellért immár nem is talányos szöveghelyén.

A VII. könyv 333. sorában a szintén rejtélyes instantaria szót találjuk az instantaria crucis kifejezésben. Bartal Antal17 a maga szokott fantáziadús módj án a ’védelmező ’jelentést hámozza ki a szövegkörnyezetből. Most is tévedni látszik. Silagi egy korábbi tanulmányában az ’instar ’ szóval veti össze a jelzett szót, és a ’Bild’jelentést tulajdonítja neki.18 AThesaurus Linguae Latinae azonban mint, bizonytalan alakú szót idézi az i(n)stantariust, és egyelőre a stantariushoz utalja.19 Bár a jelzett szócikk még nem jelent meg, s nem is tudtam utánanézni a szótár cédulaanyagában (amit Silagi könnyedén megtehetett volna), bizonyosnak tartom azonban, az idézett utalásból kiindulva, hogy Gellért szava a ’vexillum, zászló’ jelentésű későlatin-középkori standardumnak ejtéskönnyítő i hanggal, majd, talán hiperurbanizmus révén, mre bővült változata, tehát Gellért nyelvének itáliai latin elemei közé tartozhat. A jelzett jelentés kiválóan illik az egyébként valóban bonyolult szövegösszefüggésbe: a crucis genitivus epexegeticusként értelmezhető, az instantaria crucis tehát annyit tesz: ’kereszt zászlaja’. E szerint tehát a közvetlen szövegkörnyezet fordítása így hangzik: "Aki (t. a Gonosz) azért héja (miluus), mivel a tyúk csibéire leselkedik (pullis insidiatur galling), aki borzas lett, mint a kereszt zászlaja (quf hispida facta est instantaria crucis)." A gallina, mint azt a folytatólagosan rögtön idézett Máté ev. 23,37 világossá teszi,20 maga Krisztus, aki szárnya alá (subalas) gyűjti csibéit (pullos suos). (Megjegyzem, a kissé furcsa hispida szót Szent Ágoston is használja a gallina jelzőjeként.21) A gallina tehát Krisztus, akit szimbolizál a kereszt, s aki maga a kereszt, a kereszt zászlója. A Krisztus-kereszt azonosításhoz nem kell messzire mennünk párhuzamokat keresni; bőségesen fejti ki ezt a mély értelmű gondolatot maga Szent Gellért, elmélkedéseinek VIII. könyvében.22

A szövegolvasati, lexikográfiai és értemezési problémák egész sorát mutatja végül két hely a

VI. könyvből. Egy hosszabb mondatot záró két ablativus absolutusos szerkezetet idézek először: "dimerso Pharaone cum quadrigis in maré, maria personante carmen triumphantis in littore.

388