Bárdos István - Beke Margit (szerk.): Egyházak a változó világban (Esztergom, 1991)
Előadások - VII. Egyháztörténeti források, módszertan
DÉRI BALÁZS SZENT GELLÉRT-SZÖVEGPROBLÉMÁK Mint annyi középkori magyarországi szerzőnek és műnek, Szent Gellért Deliberatio-jának1 is adósa maradt az utóbbi majd fél évszázad magyar medievisztikája. Az első Magyarországon született hit- tudományi mű, e korában páratlan ívű elmélkedés gondolatvilágát nem értjük jobban, mint Ibrányi Ferenc 1938-ban,2 forrásairól nem tudunk többet, mint Ivánka Endre 1942-ben3 és Bodor András 1943- ban,4 s továbbra is érvényes Ibrányi 1938-as megjegyzése:5 "A mai tudományos igényeknek megfelelő, kritikailag kifogástalan kiadása ma sincs"; majd így folytatja: "és ilyen nem készül". Az alábbiak annak jelzései kívánnak lenni, ilyen kiadásra készülünk. De hiszen a Corpus Christianorum Continuatio Mediaevalisban 1978-ban megjelent Gabriel Silagi új szövegkiadása!6 Mi szükség újabb editióra? Már csak a nagyhírű sorozat iránti tiszteletből is kellemetlen kimondanunk a meztelen igazságot, hogy egy elkeserítően és érthetetlenül felületes és félrevezető munkával állunk szemben, amely gyakorlatilag semmilyen szempontból nem elégíti ki a hozzá fűzött reményeket, sőt nem egy tekintetben a majd kétszáz esztendős Batthyány-kiadás- nak a nyomába sem léphet. Említhetnénk a több tucat apróbb pl. betűeltérést7 a jól olvasható kézirattal szemben, a kihagyott szavakat,8 a kritikai apparátus tengernyi pontatlanságát,9 amelyeket ilyen mennyiségben nem tulajdoníthatunk a nyomda ördögének, s egyébként sem jelent meg helyreigazításuk. Mindezek felsorolása azonban nem előadásom tárgya. Ez alkalommal csupán a kiadás két súlyos hiányosságára kívánok néhány példát felsorakoztatni. Az első: a szentírási és a patrisztikus idézetek felderítésének és feltüntetésének, valamint világos tipográfiai elkülönítésének hiánya. A második, s ez részben összefügg az elsővel: a szövegértelmezés bizonytalansága s ezért megbízhatatlansága, amiről nyilvánvalóan árulkodnak a központozás pontatlanságai és lexikográfiai megjegyzések. Ami az elsőt illeti: teljességgel érvényes Ibrányi figyelmeztetése: "A fülben kell lennie a Szentírás és a patrisztika szokásosan előforduló szövegeinek, olvasás közben érezni kell, hogy most Szent Gellért a Szentírást, vagy egy Szentatya szövegét idézi, föl kell ismerni, hogy hol kezdődik az ő magyarázata és az mennyiben tér el a szokásos értelmezéstől."10 Éppen ahhoz kell a szöveg- kiadásnak hozzásegítenie az olvasót, hogy - ha nincsenek, mert teljességében nem is lehetnek ott - a "fülében" legyenek mindezek a fordulatok. Silaginak nem is kellett járatlan úton haladnia, jó darabon kitaposták azt az említett kutatók, akiknek eredményeihez alig tett hozzá valamit, sőt megrövidítette azokat. Csak a leghosszabb eddig megfigyelt szakaszt említem: a VI. könyvnek a kiadás szerinti 41-55. sorát illetően Silagi Jeromosra gyanakszik, holott Bodor András már egy Agoston-szöveghellyel azonosította.11 A patrisztikus citátumok azonosításában - a lexikográfiai segédeszközök szűkössége és megbízhatatlansága miatt - nehéz dolga van a filológusnak, hiányosságai vagy tévedései megbocsát- hatók vagy legalábbis érthetők. Sokkal kevesebb a nehézség azonban a Gellért-szöveg műfaji jellegzetességeiből következően lépten-nyomon felbukkanó Biblia-idézetek vagy utalások azonosításában, amelyhez kiváló konkordanciák állnak a kiadó rendelkezésére, s csupán emlékezőképességétől függ, hogy hányszor sejt szentírási szövegeket Gellért művében, vagy szorgalmától, hogy hányszor üti fel a konkordanciát az esetleges idézés ellenőrzésére. Hogy Silagi sem az egyik, sem a másik közreadói erényben nem tündöklik, mutatják az azonosítatlanul hagyott vagy pontatlanul, rosszul azonosított Biblia-helyek százai. Nemcsak néhány szavas utalásokról van szó, bár sokszor azok is jellemzőek és rögzítésre érdemesek, hanem hosszabb, többsoros idézetekről is. íme két leleplező példa: a II. könyv 39. sorában Gellért "ut ibi" szavakkal vezeti be Máté ev. 16, 13-16 verseit.12 Az első két verset a kiadó nem kurziválja, nem kezdi kettőspont után nagybetűvel, a lapalji apparátusban és az indexben nem tünteti föl. A sajtóhiba kizárva! Batthyány természetesen pontosan utal a szentírási idézetre.132 A VIII. könyv 1016-1029. sorában Gellért hosszan idéz a Szentírásból. Batthyányt13b követve Silagi IV. Kir. 25, 1 és 4-7-tel azonosítja a helyet, amely 387
