Bárdos István - Beke Margit (szerk.): Egyházak a változó világban (Esztergom, 1991)
Előadások - VI. Szimbolika, haraldika, művészettörténet
ség, önzés és gyűlölködés. Emeljük e templomot, hogy a megcsonkítás és anyagi romlás közepette fennen hirdesse és szolgálja az ezeréves integer Nagy Magyarország, a történelmi Regnum Marianum gondolatát." A szűkebb körű tervpályázatot 1924. május 5-én írták ki, amelyre szeptember elsejéig 8 jeligés pályamunka érkezett be. November 23-án a bírálóbizottság a Kotsis Iván (1889-1980) műegyetemi tanár jegyezte "Kettős kereszt" tervezetre voksolt. Kotsis jeligés pályázati anyagából a távlati ábrázolás és az alaprajz ismeretes. Elképzelésének summázata az építőbizottság tagjai számára pedig pontosan jelzi koncepciójának mozgatórugóit. Minthogy a Regnum Marianum gondolata Szent István király korában született, azért a XI. századi romanika - dél-franciaországi, itáliai -, stílusához nyúlt a tervező. Jellemzői a kevés részletképzés, a monumentális falsíkok használata, a festői alakítás, a tömegesség és a horizontalitás, a kőhasználat. A belső tér több mint egy plébániatemplom tere, egy gondolatot rögzít: monumentum, emékszerű alkotás kell legyen. Ezért is szükséges a központos térelrendezés, mert a "centrikus kupola" jobban eleget tesz a monumentumszerű jellegnek mint a hosszhajós elrendezés. Diszpozíciós, városképi szempontok is indokolták - utca tengelybe kerül a templom - a magas nyugati homlokzati tornyot, melynek alépítményét itáliai mintára loggia fon majd körül. Ennek tetejét nyitott oszlopsoros pártázat övezi, s az egész az előcsarnok funkcióját tölti be. A lépcsőzet a homlokzati középső és két oldalsó árkádnyíláson vezet fel a fő és a két mellékbejárathoz. AZ ÉPÜLET REKONSTRUKCIÓJA A tervező 1925. január 3-án ismertette részletesen elképzeléseit, alternatívákkal, melyek közül a legfontosabb az volt, hogy ha az épületkomplexum tervezett hossza (100 m) meghaladná a telekméretből adódó lehetőségeket, akkor a plébániát nem a szentélyfelyhez kapcsolva, hanem attól délre helyezi el. A terv lényeges eleme volt a templom padozatának 3,80 m-rel való megemelése, ezáltal mintegy pódiumra "tette" az építész az épületet. így erősítette annak esztétikai megjelenését, másrészt nem csupán egy alagsort nyert, hanem olyan belső teret, amelyet a modern pasztorizáció számára lehetett felhasználni (gyűlésterem, "Szent Őrangyal Otthon", foglalkoztató stb.). Építészetileg is megfelelve a XI. Pius pápa 1922-ben kiadott enciklikájában megfogalmazottaknak: az egyház munkájában erősítse a valláserkölcsi nevelést, a kulturális és karitatív jelleget. Általánosan megfelelve annak az elgondolásnak, hogy a műalkotás alkalmazkodjon a liturgiához, illeszkedjen a környezetbe, ne az anyagi pompát érvényesítse, hanem a belső értékeket és anyagszerű legyen. A kórus helye akusztikai okokból a szentélyben az oltár mögött lett kijelölve. A hat lapból álló tervezetet és a helyszínrajzot az építész 1925. január 12-én szignálta. Csemoch bíbomok, hercegprímás pedig március 27-én hagyta jóvá egyházilag, Esztergomban. Január végére közben az is eldőlt, hogy a székesfőváros III. ügyosztálya nem engedélyezi a plébániaépület felépítését, semmilyen formában sem. Kotsis úgy nyilatkozott, hogy az így előállított "rövidítés" következtében a templom stílusában az egység és a harmónia sokkal jobban fog majd érvényesülni. Az épület megjelenését és térhatását tekintve valóban idézi Dél-Franciaország, Perigord, XI. századi katedrálisait. Egészében azonban mégis sokkal inkább köthető a templom a schuleki historizáló neorománhoz. Még ez év január 26-án Shvoy plébános beszámol további módosításokról, amelyek közül a legfontosabb az volt, hogy a csegelyes tamburos, kettős kupola lanternájára a magyar szentkorona mását helyezik el, miáltal a templomon kívül is meglesz a Regnum Marianum jellegzetes vonása. A kormányzó jelenlétében áldotta meg Csernoch bíboros az "alapkövet" annak ünnepélyes letételekor, 1925. október 10-én. Az első kapavágás Shvoy Lajos ezüstmiséje alkalmából történt 1926. július 11-én, azonban a munka ténylegesen csak augusztus 11-én indult meg. A "kémfúrások" adatai szerint a templom alapja olyan homoktalajon nyugodott, amely alatt átlag 4 m mélységben mintegy 2 m vastagságú tőzegréteg húzódott, ezért az alapozás biztosítására 430 db, 5x5 m hosszú vasbeton "pilótát" vertek le. Erre fektettek egy 70 cm vastag beton alaplapot. Vasbetonfödémet kapott az egész földszint is. A felmenő falak építése a karzatra vezető lépcsőtornyok vonalától kelet felé kezdődött meg 1927 374
