Bárdos István - Beke Margit (szerk.): Egyházak a változó világban (Esztergom, 1991)
Előadások - VI. Szimbolika, haraldika, művészettörténet
március elejétől, az "engedélyezési és kivitelezési tervcsomag" lapjai szerint. Az "elszámolási" tervanyag” pedig azt igazolja, hogy 1928 májusára "nyers" állapotban már a kupola is állt. A "kőelszámolási lapok" azt mutatják, hogy a külső burkolási munkák is igen előrehaladott állapotban voltak már. Ekkorra kialakult a belső tér végleges felosztása is. A szentélytől északra került elhelyezésre a keresztelő kápolna. Rajta keresztül lehetett feljutni az északkeleti kupolapillér áttörésén át az evangélium oldali szószékhez. A keresztelő kápolna alatt volt a földszinti főbejárat, vestibulával. A déli oldalon találjuk a sekrestyét. A kupola belső 18 m átmérőjű zsaluzott, rabitzolt félgömb-héj azata vasbeton koszorúra támaszkodott. A külső héj deszkázata "rézbádog" borítást kapott. 1929 tavaszától épült a nyugati szakasz a már 1926-ban véglegesített változat szerint. Az árkád 1-1 oldalnyílását két korábbi változattól eltérően, megduplázta Kotsis. Az oldalfeljáratot megszüntette, helyette egy karú lépcsőzetet húzott pihenővel a bejárati főtengely teljes szélességében. A torony (amelynek tervvariánsát is ismerjük 1929-ből) azonban csak 15 m magasságig épült meg, a tervezett 53 m helyett. A templomépület alapadatai: teljes hossza 75 m, szélessége a kereszthajóban a félköríves exedrák szélső pontjainál 37,5 m. A beltér 1820 m2, légtér 32 100 m3 volt, 706 ülő- és 1590 számított állóhellyel rendelkezett. Az ablaksorral áttört tamburos kupola lanternája a korona mását 34 m magasságba emelte. A templomot Serédi Jusztinián hercegprímás szentelte fel 1931. június 14-én. AII. világháborút viszonylag csekély károsodással vészelte át az épület, melynek mértékét 5 %-ban állapították meg. A kupola sérült meg, 1946-ra végleges helyreállítása is megtörtént. "VÉGJÁTÉK" 1950. január 11-én a belügyminiszter rendeletileg szüntette me ? a Regnum Marianum Egyesület működését. Ettől kezdve a Prímási Levéltár aktáinak tanúsága sz :rint írásbeli nyomai az államapparátus lépéseinek nincsenek, mindent szóban vagy telefonon keresztül intéztek. A fejleményekről a budapesti érseki általános helytartó, Szabó Imre segédpüspök tájékoztatta folyamatosan Hamvas Endre apostoli adminisztrátort. (A belügy lépése valójában persze a Mária kongregációk ellen irányult volna.) Az érseki helynök beszámolóiból tudjuk, hogy 1951. június 22-én a frissen alakított (május 15-17) Állami Egyházügyi Hivatalban történt "megbeszélésen" az elnök, Kossá István közölte: a Regnum templomot "lebontani óhajtják", mert a Városligetnek ezen a részén egy hatalmas teret (nagyobbat, mint a Hősök tere) "óhajtanak kiképezni". Ekkor még Ígéretet tettek arra, hogy hajlandók az egyház számára elfogadható helyen egy másik templomot építeni, akár a lebontásra kerülő templom anyagából is. Ahelynök kérte, hogy az új templom építésének kezdése előzze meg a bontást, már csak a hívek megnyugtatása érdekében is. Hosszas érvelésével, a későbbiekben végül is annyit elért, hogy a plébániát nem számolták fel, a Regnum mint intézmény megmaradhatott. (Közbevetőleg megjegyezzük, hogy július 21-én tette le a katolikus püspöki kar az esküt az 1949. évi alkotmányra.) Hamvas július 26-án keltezett levelére - amelyben a templom elvesztése feletti bánatát és az új építésével kapcsolatos vigaszát fogalmazta meg -, Kossá 28-án telefonon "válaszolt"; az új templom építése tárgytalan, a bontás pedig augusztus elsejével indul. Abontást (a szerkezeti részeket robbantották) közvetlenül kiváltó ok, az Aréna (Dózsa György) útnak felvonulási útvonallá történő kiépítése volt, az 1951. december 16-án felavatásra került Sztálin szobor felállításával egyetemben, a Vilma királyné út (Gorkij fasor) tengelyében. A koncepció egésze pedig hangsúlyos elemét képezte a hatalom új birtokosainak a fővárossal kapcsolatos urbanisztikai terveinek. Tudniillik augusztus elsejével lezárult Budapest"átépítésé"-nek első szakasza; mint a megvalósult proletárdiktatúra fővárosa. S megkezdődött a második ütem: a megvalósuló szocializmus fővárosának építése. (Szabad Nép, 1951. aug. 1.) Természetesen a templom és az általa is képviselt eszme elpusztítása ill. elpusztításának szándéka nem volt más, mint az építészettörténetből is ismert damnatio memoriae klasszikus hazai esete. 375
