Bárdos István - Beke Margit (szerk.): Egyházak a változó világban (Esztergom, 1991)
Előadások - VI. Szimbolika, haraldika, művészettörténet
PRAKFALVI ENDRE MAGNA DOMINA HUNGARORUM (A Regnum Marianum plébániatemplom /Budapest/ építéstörténete és pusztulása) A vesztett háború és a Trianon utáni Magyarországon a korszellem általános jellemzője a "keresztény és nemzeti felbuzdulás" volt. Ennek megfelelően kívánatos a művészetet is a "nemzetien sajátos" tradíciókra építeni - fejtette ki Gerevich Tibor 1920-ban. "Az ország újjáépítése" folyamata egészében pedig fontos szerep hárult a történeti egyházakra az állam raisontól is támo- gatottan, mert az "csak akkor lesz szilárd, ha a felépítményt a vallás és erkölcs vasbeton alapjaira fektetjük" - szögezte le Klebelsberg Kunó kultuszminiszter. A Magna Domina Hungarorum, Mária országvédő és oltalmazó szerepének - Patrona Hungáriáé - a magyar történelemben folyamatosan jelenlévő gondolata, így kiváltképp aktualizálható volt a két világháború közti országban. A Nagyboldogasszony és Szent István, az ország első patrónusainak kultusza az idők során az egyházi hagyomány révén össznemzetivé is vált, ezért volt alkalmas a "keresztény nemzeti kurzus” ideológiai alátámasztására is. S így nem csupán a "neobarokk társadalom" (Szekfű Gy.), elit tudta helyzetét eszmeileg "bemérni" és legitimálni egy új típusú "ellenreformáció"-val. ELŐZMÉNYEK A Regnum Marianum Egyházközség 1924. december 8-án jelentést hallgatott meg a Templomépítő Bizottság munkájáról, Albrecht királyi herceg elnökletével, aki Csemoch János bíborossal és Horthy kormányzónéval együtt fővédnöke volt a Magna Domina Hungarorum plébániatemplom építkezésének. A beszámoló összefoglalta azokat az indítékokat, amelyek a templom építését szükségessé tették. A Regnum kongregáció lelkészei már az 1900-as évek elején az akkori VII. kerületi kültelki, "Csikágó"-nak nevezett részén megkezdték hitoktatói működésüket, mert: "az előtérbe nyomuló socializmus és materializmus, a küzdés és nyomorúság közepette az emberekkel lassan-lassan elfeledtette a lelkiélet szükségességét". A munkát a "nehéz idők" a "vörös marok súlya alatt" is folytatta az egyház. Az érsek 1919. május 4-én az Erzsébetvárosi plébániából kiszakítva hozta létre a mintegy 15 ezer katolikus lelket számláló területen azt a plébániát, amelynek vezetését a Regnum Marianum hitbuzgalmi egyesület papjaira bízta. Templomaként pedig, ideiglenes jelleggel, az 500 főt befogadó Damjanich utcai kápolnát jelölte meg. A Templomépítő Bizottság 1920 tavaszán alakult meg. (Ekkor a Regnum Marianum Egyesület elnöke Prohászka Ottokár székesfehérvári püspök, a házfőnök és a Regnum plébánosa pedig Shvoy Lajos volt.) A székesfőváros kegyurasága alá került plébánia (1922. november) híveinek áldozatkészségéből (és egy amerikai gyűjtőkörűt eredményeként) a huszas évek elejére abba a helyzetbe került, hogy számarányuknak megfelelően a Damjanich utca középvonalán, a Városligetben a főváros által adományozott telekre, egy cca. 2000 hívő befogadására alkalmas templom - plébániaiakkal, kulturális és szociális helyiségekkel - építésének előkészületi munkálatait megkezdhette. Az "új keresztény magyarság... őr temploma" építésének költségeit 6 milliárd koronára becsülték. A mintegy 4 milliárdnyi hiányzó hányadot többek között járadékkölcsön formájában kívánták összegyűjteni. Az Úr 1925. esztendeje - "Szent István koronája Várományosának számkivetése idején" - Szent Mihály hava 11. napján a Magyarok Nagyasszonyának ünnepén keltezett memorandumukban az építtetők igen egyértelműen és határozottan fogalmazták meg a templom megépítésének indokait: "Emeljük e templomot, hogy maradandóan emlékeztessen mindenkit a vörös rémuralom borzalmaira, melyeket ránk zúdított egyházunkról és hazánkról megfeledkezett hűtlen373
