Bárdos István - Beke Margit (szerk.): Egyházak a változó világban (Esztergom, 1991)
Előadások - VI. Szimbolika, haraldika, művészettörténet
PROKOPP MÁRIA SIMOR JÁNOS ESZTERGOMI BÍBOROS ÉRSEK MŰVÉSZETPÁRTOLÁSÁRÓL 100 évvel ezelőtt, 1891. január 23-án, 78 éves korában halt meg Simor János esztergomi bíborosérsek,1 aki 24 éven át vezette a magyar katolikus egyházat, és vállalta az ország első közjogi méltóságával járó nehéz helytállást. Ezek egyrésze összefügött a művészetpártolással. így az iskolaügy és a kulturális élet további területei, az egészségügy, a szociális gondoskodás, a család- és gyermekvédelem, amely feladatokat az egyház mindenkor hivatásának tekintette és a körülmények adta lehetőségeknek megfelelően teljesített. A XIX. században Eufópa-szerte, így nálunk is, az állam, a helyi közigazgatási szerveken keresztül egyre inkább irányítani akarta a lakosság testi-szellemi életét, gyakran éppen az egyház ellenében. Magyarországon ezt a törekvést bonyolította a nemzeti függetlenségért vívott hősi küzdelem. 1867, amikor Simor Jánost nevezik ki érsekké, a kiegyezés éve. A két esemény szorosan összefüggött. Ferenc József, akit a történelem rákényszerített a magyarokkal való megegyezésre, hazánk önállóságának részbeni elismerésére, ő kívánta Simor János győri püspököt az esztergomi érseki székbe, akit a magyar törvények szerint, a pápa csak megerősített. Simor Jánost személyesen ismerte a császár Bécsből, mint udvari káplánját és a Birodalmi Kormány Oktatási Minisztériumának a magyar egyházi ügyekkel foglalkozó tanácsosát, 1865-től valóságos belső titkos tanácsosát. Simor János ugyanis 1850-57 között ezt a hivatalt töltötte be nagy bölcsességgel és bátor helytállással. Ferenc József benne, a nagyműveltségű magyar hazafiban, a szilárd jellemű férfiban látta azt a főpapot, akitől a magyar koronát fogadni kívánta, és aki előtt esküt kívánt tenni a magyar alkotmányra a kiegyezés értelmében. 1867. január 20-án nevezték ki Simor Jánost esztergomi érsekké, és június 8-án volt Ferenc József és Erzsébet királyné megkoronázása a budavári Nagyboldogasszony-templomban. E néhány hónap, a királykoronázás előkészítése, bemutatta az országnak az új érsek kiemelkedő művészetpártolását is. Megújíttatta a budai koronázó templom főoltárát, a királyt felkenő szent olaj számára új edényeket készíttetett aranyozott ezüstből, gótikus stílusban, drágakövekkel díszítve, Lippert József tervei szerint. Simor János készíttette aranyszövetből a király zsámolyát az eskütétel állványán a pesti belvárosi plébániatemplom terén, a későbbi Eskü-téren. Simor János az ország legjobbjaival együtt mindent megtett, hogy a királykoronázás történelmi jelentőségéhez méltó ünneppé váljon, amely a király és az ország felé egyaránt jelzi hazánk új, alkotmányos korszakának kezdetét. Esztergomi ünnepélyes beiktatásakor, 1867. május 16-án, vázolta programját, amelynekfőbb pontjai: a hitélet elmélyítése, a papság buzgóságának fokozása; az iskolaügy fejlesztése, a magyar egyház szervezetének újjáteremtése, hazai és nemzetközi elismertetése, és nem utolsó sorban a tudományok ápolása, a művészetek pártfogása. Mindezek már ott szerepeltek Simor János győri püspök célkitűzései között, és a rendelkezésére állt 10 év alatt, 1857-67 között, jelentős eredményeket ért el az egyházmegye erkölcsi, anyagi és műveltségbeli megújítása terén. Most lehetőség nyílt, hogy nagy koncepcióit az egész országra kiterjessze, és a benne rejlő erős akarattal és tehetséggel meg is valósítsa. 1867. június 29-én Simor János már Rómában van, hogy 200 európai püspökkel és a pápával együtt megünnepelje Szent Péter és Szent Pál apostolfejedelmek vértanú halálának 1800. évfordulóját. A magyar papság díszalbumával és a pompás, Lippert tervezte új arany ereklyetartóba foglalt Szent István, Szent László és Szent Imre ereklyékkel érkezett Szent Péter sírjához, hogy kifejezze a magyar egyház feltétlen ragaszkodását Péter utódjához. Esztergomban az egyik legfontosabb feladatának tekintette az immár 47 éve folyó székesegyház-építés befejezését. Abazilika oszlop-csamokos homlokzata és a kopár belső falak díszítése volt még hátra. A tervezést és a munkálatok irányítását a prímás a Győrből magával hozott építészre, Lippert Józsefre (1826-1902)bízta. Az aradi származású, Bécsben tanult és Monarchia-szerte épített Lippert, Győrben, főképpen a gótikus Dóczy- és Héderváry-kápol- nák helyreállításával örökítette meg a nevét/ 369
