Bárdos István - Beke Margit (szerk.): Egyházak a változó világban (Esztergom, 1991)
Előadások - VI. Szimbolika, haraldika, művészettörténet
PATTANTYÚS-ÁBRAHÁM ÁDÁM ANTIKVITÁS ÉS KONSTRUKCIÓ II. (Az esztergomi főszékesegyház kupolája) 1839-ben, Packh János tragikus halála után kapott Hild József megbízást az esztergomi főszékesegyház tervezésének és építésének további irányítására. Rudnay Sándor érsek 1831-ben bekövetkezett halála miatt az építkezés dinamizmusa már korábban megtört, és a továbbiakban már csak magának a templomnak az építésével foglalkoztak, így Hild idejében szinte biztossá vált, hogy a nagyszabású épületegyüttesből, melyet az érsek és Kühnel Pál építész annakidején megálmodott, csupán a székesegyház valósulhat meg. A dombtetőn megépülő, minden oldalról jól látható, egyedül álló, monumentális épület architektúrája és tömegalakítása így különösen jelentőssé vált. A székesegyház Packh-féle tervei komoly építészeti színvonalat képviseltek, annak ellenére, hogy ezeket számos korabeli bírálat érte, a bírálatokat azonban nagyobbrészt részrehajló elfogultság sugallta. A terveken ábrázolt épület tömege kiegyensúlyozott és monumentális. A templomhajó kissé oldottabb tömegét tömör és zömök dobra ültetett kupolával zárta le. Nem csökkenti Packh terveinek építészeti értékét az a tény, hogy Hild a feladatot magasabb szinten oldotta meg. A templomhajó tömegét összefogta és egységesítette, építészeti részleteit leegyszerűsítette, de egyben azokat markánsabbá is tette. A kupolát és a kupoladobot egyéni módon teljesen átformálta. A dobot jelentősen megemelte, és huszonnégy oszlopból álló oszlopsorral övezte, majd a kolonádot egy tömör, felmagasított, attikaszerű dobfelépítménnyel koronázta. Hild korábbi művénél, az egri székesegyháznál a kupola kontuija a római Pantheonra emlékeztet. Az esztergomi székesegyházon - ezt a formavilágot megőrizve - a kor ízléséhez igazodóan alakítja a kupola külső formáját: az attika külső élétől visszaugratva indítja a lezáró, félgömb alakú külső kupolahéjat. A tömbszerűen megformált alsó építmény, a megnyújtott, oszlopsorral gazdagított dob és a félgömbkupola együttesen arányos és monumentális harmóniába állnak össze, ehhez az építészeti részletek és az ékítmények is hasonló harmóniában illeszkednek. A szokványostól eltérő, kissé különös formájú dob és kupola architektúrája nem kevésbé különös, nagyon érdekes szerkezeti megoldást takar, amely a kupola erőjátékához logikusan illeszkedik, és statikai szemponból nagyon tiszta, elegáns és szellemes szerkezeti megoldásként értékelhető. A boltozott szerkezeteknél az oldalnyomás kiegyensúlyozása, illetve ellensúlyozása jelenti általában a legnehezebb feladatot, és ez így van a boltozott kupolánál is. Ha a kupolát áttört, könnyed dobra kívánják építeni, akkor a feladat tovább bonyolódik, mert az áttört dobra csak függőleges terhelés hárítható, és a vízszintes terheket, vagyis a kupola oldalnyomását már a dob felett ki kell egyensúlyozni. A kupola alátámasztásán túlmenően a kupola szerkesztésénél is jelentkezhetnek statikai illetőleg, szerkezeti problémák. A kupola falazatában működő vízszintes gyűrűerők - amelyek a felső szakaszon nyomóerők, - közelítően az ívmagasság alsó harmadában előjelet váltanak és húzottakká válnak. Mivel a falazat nem rendelkezik húzószilárdsággal, e húzóerők kiegyensúlyozását valamilyen módon - általában szerkezeti eszközökkel - meg kell oldani. Az a szerkezet, amelyet Hild József az esztergomi főszékesegyház kupolájára kidolgozott, és amit a pesti, lipótvárosi templom terveinél később még tovább is fejlesztett, a kupola biztonságos megtámasztását is és a gyűrűerők kiegyensúlyozását is megoldja, továbbá a kupola terheit is kedvezően osztja szét. Hild József kettős kupolát létesített, elválasztva a külső kupolahéjat a falazott kupolától, amely a belső teret lehatárolja. Ez egyébként abban az időben már jó ideje szokványos megoldásnak számított. A dobot is megkettőzi, mert a dobot övező oszlopsor lényegében egy külső dobnak is tekinthető. A dob és a kupola megkettőzött szerkezete megjelenik a tömör attika-felépítmény magasságában is. Itt a kupola és a külső tömör fal között kialakuló teret harántfalakkal osztja huszonnégy helyiségre. Ez a helyiséggyűrű - amelyet Hild tervein "Kasematten" címszóval jelez 363
