Bárdos István - Beke Margit (szerk.): Egyházak a változó világban (Esztergom, 1991)

Előadások - VI. Szimbolika, haraldika, művészettörténet

- a kupola alsó félmagasságában helyezkedik el, és mint rendkívül merev dobozszerkezet fogja körül és merevíti a kupolát annak kritikus szakaszán, vagyis az alsó zónában, ahol a gyűrűerők már húzóerővé válnak.

A "kazamatagyűrű" harántfalai, az azokra épített szegmensívű harántboltozatok és a helyiségek alatti boltozatrendszer nem csupán a kupolaboltozatot merevíti, hanem a szerkezet tömegével és a falakba épített vonóvasrendszerrel együttesen az oldalnyomásokat is képes kiegyensúlyozni, és a kupola terheit kedvező módon osztja szét a külső oszlopgyűrűre, illetve a belső dobra. Az oszlopokra hárított teherhányaddal csökken a dob igénybevétele, így nagyméretű ablaknyílások kialakítására adódott lehetőség, míg az oszlopok leterhelésével azok stabilitása is növekedett.

Az ismertetett dobfelépítmény a külső kupolahéj tartószerkezetének is biztonságos alapzata. A 60 méter magasságról induló, 30 méter átmérőjű félgömb felületet támadó szél nagytömegű, biztonságos alépítményt tett szükségessé.

Hild József a kor szakmai hagyományaival szakítva, a külső kupolahéjat alátámasztó szerkezetet nem fából, hanem acél rácsszerkezettel kialakítva tervezte meg. Elképzelésének megvalósítása jelentős ellenállásba ütközött, hiszen úttörőként, Magyarországon először javasolt acélszerkezetet hasonló műszaki feladat megoldására. Mint egyik levelében írja: "...a bizalmatlanság talán ennek az acél kupolának a szerkezeti rendszerét illeti. Ez azonban nem egy általam teljesen újonnan feltalált szerkezet, hanem pontosan tanulmányoztam mindent, ami jelentősei eddig ebben a műfajban építettek, és csupán egy pontban tértem el ezektől: jelentősen megerősített rendszert javasoltam, amely kivitelezhetőség, erősség és tartósság szempontjából semmi kétséget nem kelthet..." Végül a kétkedőket sikerült meggyőzni a tartószerkezet biztonságáról és időtállóságáról.

A térrácsként kialakított kupola acélszerkezetét - melynek Hild által készíttetett modellje is fennmaradt - a bécsi Brüll cég gyártotta le. Hild a tervezésbe is bekapcsolódott, és a gyártást és a bécsi próbaszerelést is szorosan figyelemmel kísérte.

Végezetül újból visszatérve a kupolára és megtámasztó szerkezetére, meg kell állapítani, hogy a szerkezeti elképzelésben Hild az eredeti antik forráshoz nyúlt vissza, hiszen az esztergomi kupolaboltozatot övező "kazamatagyűrű" és a római Pantheon kupoláját övező fal és boltozatrendszer között világosan felismerhető a rokonság. Alapvető újdonságnak számít azonban az, hogy ezt a szerkezeti gondolatot - tisztább és logikusabb kialakításban - egy dobra szerkesztett kupolánál valósította meg.

Túlzás nélkül állítható, hogy az esztergomi főszékesegyház kupolája fontos mozzanat a kupolaépítés technikájának fejlődésében. Az itt alkalmazott szerkezeti újdonság olyan jelentőségűnek értékelhető, mint a firenzei Battisterio alsó szakaszán a kettőzött kolostorboltozatnál, vagy a firenzei Dóm és a római Szent Péter-bazilika kettős kupolájánál, vagy akár a londoni Szent Pál-székesegyház hármas kupolájánál felismerhető, és az építészeti és szerkezeti formálás egységében újszerűnek számító szerkezeti gondolatok.

364