Bárdos István - Beke Margit (szerk.): Egyházak a változó világban (Esztergom, 1991)

Előadások - VI. Szimbolika, haraldika, művészettörténet

köszönd e látványt; balról a kerek templommal, melyet, mondják, ama nagy Dóm legelső álmodój a épített, kicsiny próba gyanánt, hogy élve lássa még csodás álmát: a fő Magyar Templomot!..." írta Babits Mihály "Szent király városa" című költeményében. Packh végül dór oszlopsorral körülvett változatot tervezett, s az ez ellen felhozott építészet elméleti kifogásokra is szerkezeti érvekkel válaszolt. Packh János - noha sok támadás érte - műveivel és két építészeti könyvével korának kiváló és "tudós" építészei közé tartozik, s értő kortásainak elismerését is kivívta. Kazinczy Ferenc eszter­gomi látogatásakor, 1831-ben így írt a készülőiéiben lévő templomról:a templom testének fala, a mely a kupolát fogja tartani, minden ablak nélkül, görögösen! Mely temérdek nagyság! A nézőt elfogja a kicsinységének érzése, de el egyszersmind nagyságának érzése is, s örvend ennek!..." 1831-ben elhunyt az építkezést nagy eréllyel intéző Rudnay Sándor prímás. A bécsi udvar több mint hét éven át elhalasztotta új érsek kinevezését, szokás szerint magához véve így a legnagyobb magyar egyházmegye jövedelmeit is. Ugyanakkor a bécsi udvari Építészeti Igazgatóság hivatali szervezetén keresztül megpróbálta az építkezés folytatását az itáliai származású bécsi Pietyo Nobile részére biztosítani. Nobüe, a római tanultságú építész a bécsi Akadémia építészeti osztályának igazgatója volt, aki 1826-ban fejezte be a trieszti San Antonio Nuovo klasszicista körtemplomot. Többször járt Esztergomban, "vizsgálatokat" vezetett Packh ellen, építészetelméleti vitákat folyta­tott vele. Terveket is készített a székesegyház befejezésére, amelyek meglepően kevés eredetiséget mutatnak, s meg sem közelítik - főként szerkezeti kérdésekben - Packh gondosságát. 1838-ban végül Kopácsy József személyében kinevezték az új érseket, s úgy látszott, az épít­kezés folytatódhat, azonban az addigi építész, Packh János néhány hónap múlva gyilkosság áldo­zata lesz. Az építkezés folytatására ekkor ajánlotta Pyrker László egri érsek Hild József pesti építészt. Pyrker így vélekedett Hild munkáiról: "...több éven át Rómában is tanulta hivatását, és már Pest városának legszebb épületeit kivitelezve is bizonyította képességeit. Én őt az újabb kor első építőmesterei közé sorolom - Palladio óta - mert különleges szépérzékkel van megáldva, s nem is tud mást, mint szépet alkotni..." Hild templomépületeiben valóban ötvözte a palladianizmus hazai kifejezésmódját a "forradalmi építészet" mértani tömegformálásával, amelyet tanulóévei idején a francia Charles Moreau építész mellett sajátított el. Tervezési, szerkesztési módszereiben pedig már a kortárs bécsi "mérnök-épí­tészet" képviselőihez állt közel. Hild több kisebb vidéki templom és az egri székesegyház felépítése után kapta az esztergomi megbízást. 1839 őszén járt Esztergomban, ahol átvette elődje terveinek egy részét, és -egy össze­állítást kupolaboltozatos kitűnő templomokról." Ezekről sajnos nem maradt fenn jegyzék, de valószínűnek tartjuk, hogy az esztergomi Bibliotheca egyik metszetsorozatát erre a célra gyűjtötték össze. Ez a sorozat a velencei és a konstantinápolyi templom mellett a római Szent Péter-székes- egyházat, a londoni Szent Pál-katedrálist ábrázolta. A két utóbbi az újkori építészet kupolamegol­dásainak két általános irányát reprezentálja. A "Michelangelo" típusú, a római Szent Péter-templom megoldása: az oszlopok támpillér jellegű sorozatot alkotnak, páronként összekötve. A másik típus Bramante "Tempietto"-jára vezethető vissza, amely a római San Pietro in Montorio-kolostor ud­varán áll, s ennek körülfutó perisztiliumát követi. Hild - úgy tűnik - visszatért a kupola oszlopsorral körülvett típusához, de közelebb állt a Kühnel- féle tervhez, mint a vitatott Packh-féle dór oszlopos megoldáshoz. Eszményképe - talán itáliai éveinek tanulmányait is felidézve - a Bramante-féle Tempietto nyomán kialakult kupolamegoldás, perisztillel, de sajátos formai és szerkezeti megoldással. A kupola elterjedt és évszázadokon át alkalmazott változatai az oculus-laterna szerkezettel a Pantheon "kozmikus" világításának hatását kívánták utólérni. Ezt a londoni Szent Pál-katedrálisnál bonyolult hármas kupolarendszer biztosította. Hasonlóan többhéjú kupola épült a párizsi Panthe- óntól a pétervári Izsák-székesegyházig sok templomon. Hild lemondott erről a megoldásról - a 359

Next

/
Thumbnails
Contents