Bárdos István - Beke Margit (szerk.): Egyházak a változó világban (Esztergom, 1991)

Előadások - VI. Szimbolika, haraldika, művészettörténet

felül zárt kupolás templomtér a dob nagyméretű ablakain keresztül kap megvilágítást - s az épület tömegének kialakításával a Pantheon laterna nélküli körvonalához tért vissza.

A magyarországi "Fő templom" végső kompozícióját tehát Hild József munkásságának köszönhetjük. Célját így fogalmazta meg: "...egy székesegyház a magasabb építészeti stílus temploma, ahol maguknak a művészeteknek is arra kell törekedniök, hogy harmonikus alkotásukkal az emberi lelket első pillantásra szent megilletődéssel töltsék el, hogy a szellemet a legkomolyabb szemlélődésre emeljék és—mindenek felett—a Mindenható imádására vezessék..." Hild célja, az építkezés teljes befejezése még két évtizedet vett igénybe. 1856-ban, Liszt Ferenc erre az alkalomra komponált "Missa Solennis"-ének (Esztergomi mise) hangjai mellett felszentelték ugyan a templomot, azonban az előcsarnok és a déli torony csupán 1862-63-ban készült el, a már idős mester tervei szerint és irányításával.

Hild esztergomi műve a klasszicizmus kupolás templomainak Soufflot-féle hagyományát folytatva olyan emlékek közé illeszkedik, mint a Schinkel tervezte potsdami Nicolaikirche (1829- 1850), Engel helsinki dómja (1830-52), a hatalmas kolonnádokkal övezett szentpétervári Kazányi székesegyház, Montferrand szentpétervári Izsák székesegyháza (1842). A kupola formai rokona Gottfried Semper 1842-ben készült drezdai múzeumterve, és a sort még lehetne folytatni.

Hild puritán "palladiánus" építészeti felfogásával és egyéni szerkezeti megoldásaival figyelemreméltó és sajátos láncszemet hozott létre a sorban, és műve jelentős helyet foglal el az európai klasszicizmus történetében.

Michel Angelo, B.: Róma, Szent Péter templom kupolája. 1557.

360