Bárdos István - Beke Margit (szerk.): Egyházak a változó világban (Esztergom, 1991)
Előadások - VI. Szimbolika, haraldika, művészettörténet
rezidencia funkcióinak kielégítésére. A Várhegy fennsíkjára nagyoszloprendes, sarokrizalitos háromemeletes palotát, és latemás kupolával fedett kör alaprajzú templomot magábafoglaló együttest tervezett. Rémy tervei azonban soha nem jutottak el Esztergomba. Rudnay prímás ugyanis Kühnel Pált, az építészeti hivatal kismartoni származású adjunktusát is megbízta a tervezéssel, s Rémy nem volt hajlandó versenyre kelni saját beosztottjával. így Kühnel egyszerűbb tömegelosztású, de hasonlóan klasszicizáló tervét fogadták el kivitelezésre. Kühnel első terve középpontjában görögkereszt alaprajzú, kupolasorral fedett székesegyház állott, északi és déli oldalán zárt udvart közrefogó érseki palotával, az udvarok közepén a templomhoz kapcsolt kápolnákkal. Ezek egyike a szintén eredeti helyén megmaradni tervezett Bakócz- kápolna volt, szinte létével biztosítva az érseki templom folyamatosságát. Keletről a papnöveldék majd a kanonoki házak sora csatlakozott, a székesegyház főhomlokzatával szemben a kanonoki házak félkörívbe foglalása nem titkolt utalás volt a római Szent Péter tér lezárására. A kivitelezés megkezdéséig Kühnel terve átalakult, a palota léptéke kisebb lett. A templom oldalkápolnái elmaradtak, illetve bevonták azokat a templom tömegébe. Kühnel alapötlete, a Várhegyre épült együttes kétségtelenül rokon Rémy tervével, sőt a Cane- valenak tulajdonított első tervváltozattal is. Azonban a kanonoki házak elhelyezésével a helyszín jobb ismeretéről, városléptékű együttes kialakításának igényéről tett tanúságot. A görögkereszt alaprajzú templom négyzete felett tervezett kupolája különös megoldású, az oszlopsorral körülvett dob felett erkéllyel övezett klasszikus Pantheon-kupola emelkedik. Ez a zárt forma a hazai klasszicizmus talán Winckelmannhoz hasonlíthatóan lelkes írójának, "tudósának", Kazinczynak is ideálja volt. Az esztergomi Szent Anna-templomról írta: "...Oh ha annak lámpást nem adnának, oh ha tornyocskákat nem!... De a keresztyén kultusz harangokat, s az új ízlés kupolára lámpást kíván, s így itt nem láthatjuk, amit Rómában Agrippa Pantheonja láttatott..." Máshol a nápolyi San Francesco di Paola-templomot, Pietro Bianchi Pantheon-ideát követő művét hozza fel követendő példának. Kühnel 1820-21-ben készült terveinek kivitelezését 1822. áprüis 23-án, Szent Adalbert napján, az alapkő letételével kezdik meg, s hamarosan elkészül a teljes alapozás. Kühnel Pál korán elhunyt. Utóda a székesegyház tervezésében és kivitelezésében a szintén kismartoni Packh János. Packh lényegesen módosította az altemplom terveit, a székesegyház belső kialakítását. A körítőfalak és a négyezet pilléreinek felfalazásáig gyakorlatilag folyamatosan kivitelezte átgondolt, statikai számításokkal is alátámasztott tervét. Az általa vezetett építési munkák nyomán 1828-ra .a székesegyház főfalai, a kupoladob egyik tartóíve, valamint tizenkét kanonoki ház készül el. Packh János munkásságának dokumentumaiból művelt, tudós építészegyéniségre következtethetünk. A székesegyház altemploma a kor "archaeologizáló" irányzatainak hatását tükrözi. Magyarországon is ismertek voltak már a XVIII. század elején Fischer von Erlach, a hatvanas években Piranesi vagy a magyar Molnár János építészettörténeti műveiben megjelent egzotikus emlékek. A "Magyar Hírmondó" 1799-ben szinte "helyszíni tudósításban" számol be képekkel az egyiptomi építészet emlékeiről. Packh János ennek az egzotikus irányzatnak egyik legmonumentálisabb térsorát hozta létre a székesegyház altemplomában, szinte a "Varázsfuvola" világának csarnokait alkotva meg. Meg kell említeni, hogy az 1821. évi pesti lipótvárosi templom pályázatán is feltűnik már egy hasonló, egyiptizáló körtemplom terv. Talán nem tévedünk, ha ennek szerzőségét is Packh Jánosnak tulajdonítjuk. Ugyancsak ő alakította ki a székesegyház északi, Szent István-kápolnáját, ő mérte fel és szedette szét 1600 számozott darabra a Bakócz-kápolnát, és ő építtette vissza az új főtemplom déli oldalán. A kupola tartóíveinek felfalazását saját szerkezeti számításai alapján kezdte meg, amelyek Sebastian von Maillard kísérleti és matematikai eredményeket is felhasználó "Die Mechanik der Gewölbe" című munkáján alapultak. Packh elődje terveiből legtovább a kupola formájához ragaszkodott. A hagyomány szerint ennek a változatnak életnagyságú modellje is megépült: "...mert az Istent szolgálták ők is, és az életet! Nekik 358
