Bárdos István - Beke Margit (szerk.): Egyházak a változó világban (Esztergom, 1991)
Előadások - VI. Szimbolika, haraldika, művészettörténet
BERTÉNYI IVÁN FEHÉR MEZŐBEN VÖRÖS KETTŐSKERESZT I. MÁTYÁS KIRÁLY NÉHÁNY CÍMERÉBEN Amint Hóman Bálint, Kumorovitz Lajos Bemát és mások kutatásaiból tudjuk, a magyar címertan legősibb heroldalakja, a kettőskereszt vallási szimbólumra, Krisztus kínhalálának az eszközére vezethető vissza. A korai bizánci művészetben a Kálvária-jelenetek olyan bemutatása terjedt el, ahol a függőleges, földbe erősített cölöpre, a palumra nemcsak egyetlen, arra merőlegesen ábrázolt, Krisztus odaszegezett kezeit rögzítő gerendát, patibulumot helyeztek, hanem feljebb, azzal párhuzamosan megjelenített feliratos táblát, titulust is illesztettek, majd ez utóbbit meghosszabbították. (Zárójelben jegyezzük meg, hogy a hármaskereszt eredete is hasonló; itt a titulus mellett az egyes ábrázolásokon ugyancsak szereplő lábtámaszt, a subpedaneumot is meghosszabbították.)1 Bár egyes korai, XI. századi királyi pénzek mezejében és feliratában is szereplő keresztek egymás fölé-alá kerülve a kettőskereszt látszatát keltik, ezeket nem tekinthetjük valódi kettőskeresztes ábrázolásoknak. A kettőskereszt, ez a magyar királyi, majd államcímerben - kisebb megszakításokkal - nyolc évszázadon át szereplő, s hazánk jelenlegi címerében is ott található mesteralak III. Béla királyunk (1173-1196) pénzein jelenik meg először Magyarországon. Kezdetben pajzs nélkül, majd az 1190 táján vert pénzeken pajzsba foglalva látható. Szimbolikájában időnként más tudattartalmak is előtérbe kerülnek (pl. a magyar uralkodó egyenrangú az ugyanilyen jelvényt használó más uralkodóval - XII. sz., a királyi hatalom jelképe - XIV. sz., az ország feletti uralom szimbóluma -1401), de ezektől függetlenül vagy ezekkel párhuzamosan vallásos jelentését a középkorban megtartotta. IV. Bélát követő XIII. századi királyaink a kereszt alsó szárkereszteződésére egy töviskoronát (corona spinea) is helyeztek, amivel külön kihangsúlyozták Krisztus szenvedéseire utaló jelentését.2 Vegyesházi királyaink korától e töviskoronás kiegészítés elmaradt ugyan, a vallásos tartalom azonban nem. A XV. században ez utóbbi még differenciálódott is: Thomas Ebendorfer bécsi kanonok és professzor a XV. század közepén úgy vélekedik a kettőskeresztről, hogy azt I. Béla vagy Salamon király kapta a pápától, s voltaképpen nem más, mint két összetett egyszerű kereszt annak jeléül, hogy I. András és I. Béla idejében a magyarság kétszer elhagyta keresztény hitét, s így kétszer tért meg.3 I. Mátyás királyunk (1458-1490) a kereszténységen belül a római egyházhoz tartozás szimbólumának tekintette a kettőskeresztet, s miután a modrusi püspök kinevezésének a kérdésében összekülönbözött IV. Sixtus pápával (1471-1484), azt írta Rómába, hogy "a kettőskeresztet, országunk jelvényét a magyar nemzet inkább hármaskereszttel cseréli fel, semhogy beleegyezzék abba, hogy a korona javai és jogai a Szentszékre szálljanak".4 Ezek mellett a Hartvik-legendában leírt, a pápa által küldött keresztet is kezdik a kettőskereszttel azonosítani. Utóbb Werbőczy is ezt az értelmezést teszi a magáévá Hármaskönyvében, amely - hála a munka páratlan népszerűségének - csakhamar általánosan ismertté válik, s tárgyilag téves volta ellenére a legszélesebb körökben elterjed.5 A kettőskereszt jelentéstörténetének e vázlatos áttekintése után vizsgáljuk meg azt a kérdést, milyen heraldikai mázakkal volt szokás ábrázolni. Vizsgálatunkat megnehezíti, hogy a korai ábrázolások legnagyobb része pecséteken, pénzeken maradt ránk, ezek pedig a dolog természetéből következően színtelenek, s nem vonhatók be a kutatásba. A XIV. században találkozunk azonban a kettőskereszt színes ábrázolásával is. Az 1358-ban írni kezdett Képes Krónika6 Szent István királyunkat több ízben is ezüst kettőskereszttel ábrázolja: a 20. r. fólián (39. oldal) vörössel és fehérrel hétszer vágott ruhában, kezében vörös tárcsapajzs arany hármashalmán oxidálódott, s már sötétnek látszó ezüst kettőskereszttel, vörös zászlaján ugyancsak sötétnek (feketének) tűnő hármashalmon szintén sötét kettőskereszttel. A 20. v. (40. lap) miniatúráján mellén vörösben sötét (feltehetően eloxidált ezüst) hármashalom középsőjén álló, ugyanolyan színárnyalatú kettőskereszttel, a 21. r-en (41. lap) több, ugyancsak eredetileg valószínűleg ezüst kettőskereszttel, zászlón, a király 325
