Bárdos István - Beke Margit (szerk.): Egyházak a változó világban (Esztergom, 1991)
Előadások - V. Népi vallásosság, művelődés
célját, a vonatkozó egyházi rendeleteket 1889-ben külön füzetben is magyarázta.14 Hasonló füzet jelent meg a görög katolikus hívek részére is 1917-ben Ungváron.15 P. Angelikusz folyóirata példátlanul nagy hatású volt. 1889-ben már arról számol be, hogy a megalakult rózsafüzéres társulatok száma megközelíti az ezret. 16 A folyóirat révén a terjedés folyamatát jól tudjuk dokumentálni. A korabeli beszámolókból egyértelműen kitűnik, hogy az Élő Rózsafüzér Társulat megalakítása és a Lourdes-i Mária tisztelet között nagyon szoros kapcsolat van. Lourdes-nak-ASzeplőtlen Fogantatás dogmáját erősítő szerepét csak megemlítve - elsősorban az az egyik jelentősége, hogy - főleg a népi vallásosságban - erős ösztönzést adott a rózsafüzér imádkozásának. Alig találunk olyan hazai tudósítást egy új Élő Rózsafüzér Társulat megalakításáról, amelyben ne szerepelne Lourdes. A rózsafüzéres társulatok a múlt század végén sok helyen kialakították a lourdes-i oltárokat, beszerzik a Lourdesi Mária szobrát, megfestik képét, illetőleg testi és lelki bajaik gyógyítására lourdes-i vizet hozatnak,17 vagy éppen társasutazás keretében el is zarándokolnak Lourdes-ba. A rózsafüzér XIX. századi megújulásában tehát Lourdes-nak nagy szerepe volt, míg Jaricot, Maria Paulina társulata egy bizonyos szempontból Lourdes előkészítőjeként is felfogható. A legszentebb Rózsafüzér Királynéja című folyóirat mellett főleg a Mária-Kert és a Religio, illetőleg a múlt század-végi helyi és megyei monográfiák tudósítanak gyakran az Élő Szentolvasó társulatainak megalakulásáról, életéről, sőt átalakulásáról. Voltak ugyanis olyan helyek, ahol a rózsafüzér társulatok régibb idő óta léteztek, de a múlt század végén ájtatosságaikat, feladataikat és szervezeti felépítésüket az Élő Rózsafüzér szabályaihoz igazították18 (Jászladányban és Török- szentmiklóson). A hazai Élő Rózsafüzér Társulatok közül legjobban a kunszentmártoni társulat működése dokumentálható a kunszentmártoni plébániai irattárban megőrzött jegyzőkönyv alapján. ’A szent Olvasó. Éllő Lelki Rózsa Füzér és Énneklő Társulat Protukulluma’ című könyvet 1851 és 1940 között vezették. Tartalmazza "annak eredetét, tartalmát és annak terjedését, úgy azok neveit is, kik ezt alapították Urunk születése után 1851-dik évben." A feljegyzés szerint a kunszentmártoni hívek az 1848-49-es szabadságharc után engedélyezett első szabad zarándokútjukon, 1851-ben a mári- aradnai búcsún ismerkedtek meg a "már más városokban létező Élő Lelki rózsa füzér Társulattal". Ez is jelzi, hogy a búcsújáróhelyeknek milyen fontos szerepe volt - és van napjainkban is - bizonyos ájtatossági formák elterjesztésében. Az 1851. évi pünkösdi búcsúról hazatérve plébánosuk, Trangoss József támogatásával még azon év december 8-án megalakították társulatukat. Az előkészületek után a 15 fős rózsafüzéres tizedek nemenként elkülönülve 1852-ben alakultak meg: 11 férfi és 40 női csoport, összesen 765 fővel. A nemenkénti elkülönülés századunk tízes éveiig fennmaradt. Atársulat alapítója, majd negyven évig elnöke, Kunszentmárton utolsó céhmestere Ökrös József \ olt, aki énekszerzőként és énekes emberként is jeles alakja volt Kunszentmárton múlt századi társadalmának. A nagy létszámú társulat - az 1897. évi összeíráskor 120 tizedben 1800 ember - az elnökön kívül tisztségviselői voltak még a pénztárnok vagy kaszátor (sic!), a társulati szolga vagy eljáró, aki a gyűlésnek meghívóit hordta szét a városban, 15 bizottmányi tag, az énekes ember - az iratokban néhafőénekesnek említve - valamint a társulati lányok, a Mária-lányok felügyeletével megbízott dékány asszony. Ezek a tisztségviselők munkájukért némi tiszteledíjat kaptak a társulattól. Az Élő Rózsafüzér a múlt század végén szervezetileg, lelkileg összefogta a Kunszentmártonból kitelepült családokat is: 1897-ben a társulathoz tartoztak Mesterszállás (Kunszentmárton pusztája volt) és a Somogy megyei Görgeteg-Kuntelep (kunszentmártoni kirajzás) rózsafüzéres csoportjai. A társulat évi ünnepi rendje, programja az alapszabály szerint a következő volt: 1. "Boldog Asszony Fogantatása napján", "pátrónus ünnep" énekes misével. Ez volt megalakulásának emléknapja is, ekkor tartották évi rendes gyűlésüket eleinte a társulati elnök, Ökrös József lakásán, majd századunkban több ízben is a Katolikus Kör helyiségeiben. 2. "Gyümölcs oltó Boldog Asszony napján" énekes misét tartottak a társulat felszentelésének emlékére. 3. Augusztus első vasárnapján Szent Domonkos tiszteletére volt társulati mise. 4. Október első vasárnapján, a "Szent Olvasó ünnepén" énekes misét hallgattak. A másnapi, hétfői szentmisét a társulat elhunyt tagjaiért mutatták be. 5. November 3-án, a halottak napja utáni napon énekes gyászmise volt liberával az elhalt tagokért. 6. Minden hónap első vasárnapján cédula- vagy titokváltás volt. Az alapszabályba fog320
