Bárdos István - Beke Margit (szerk.): Egyházak a változó világban (Esztergom, 1991)
Előadások - V. Népi vallásosság, művelődés
lalva elhatározták, hogy "minden Isteni szolgálat előtt a társulati ének énekeltessen. Nyári időben pedig... Létánia után a Mária képhöz... zászlókkal kimennyenek." 7. A társulat két fehér lobogóját a társulati miséken és a Mária-ünnepeken 15 társulati lány fehér ruhába öltözve használja. 8. A társulat öt fáklyáját - a szentolvasó öt tizedére emlékeztetve - a társulati miséken és Mária-ünnepeken férfiak viseljék a liturgikus szolgálatban. 9. Halálesetnél a társulati elöljáró végzi az elhunyt céduláját az új tag belépéséig. A tagtárs temetésén illő részt venni. A decemberi rendes közgyűlés mellett a társulat rendkívüli gyűlést tarthatott. A szokás és a hagyomány szabályozta a gyűlések lefolyását. Amegny itás az elnök tiszte volt imádsággal és "szent énekléssel". Majd legtöbbször felolvasták a társulat alapszabályát, amelyet a városi tanács is jóváhagyott, s tanácsi jegyzőkönyvben is megörökített. A társulat szervezte évtizedeken keresztül a kunszentmártoniak máriaradnai búcsújárását is. Aradnai zarándoklatok lebonyolítására külön Radnai Társulat volt Kunszentmártonban, amely 1855-ben összeolvadt a rózsafüzér társulattal. Ettől kezdve az Élő Rózsafüzér Társulat közgyűlésein gyakorta olvashatunk a radnai búcsújárással, alkalmanként más helyekre (például 1875. évi szentévi búcsú Egerben) vezetett zarándoklatokkal kapcsolatos ügyekről. A rózsa- füzér társulat birtokába került a radnai társulat tulajdonát képező csengettyű, több lobogó. A rózsafüzér társulat szervezte meg az 1860-as években a kunszentmártoni temetői kápolnák és stációk felállítását. Gondoskodtak a templomi lobogókról, a gyertyák pótlásáról, s a körmeneti hordozható Mária-szobor fenntartásáról. A kunszentmártoni Élő Lelki Rózsafüzér Társulat 1872-ben belépett "Az Élő Lelki Rózsafüzér és egybekapcsolt Boldogságos Szűz Mária Szeplőtelen Szívéről nevezett győri Annya Társulatba". A belépésről kiállított okirat fontos adatokat tartalmaz az Élő Szentolvasó hazai megjelenésére és elterjedésére. Az ország - és a magyar nyelvterület - számos pontján végzett kutatásaim a rózsafüzér társulatok működésének sok részletét feltárták. Adataim legtöbb esetben azt igazolják, hogy a rózsafüzéres társulatok általában a közösségek, egyházközségek vallásilag legaktívabb rétegét fogják össze, akik az átlagnál nagyobb szerepet vállalnak a templomi szolgálatban, s a templomon kívüli vallásgyakorlási alkalmakon is. Ők a szervezői és éltetői sok helyen a virrasztásoknak, a halott melletti ájtatosságoknak, a búcsújárásoknak, az imaházaknak, a templomon kívüli vallásos népszokásoknak. Folytonos megújulási készségüket, s az erre való alkalmasságukat jelzi, hogy korszakonként aktuális szociális és karitatív feladatokat is magukra tudtak illetve tudnak vállalni. JEGYZETEK 1. RADÓ, Polycarpus: Enchiridion Liturgiáim. I. Romae, 1961. 488-492.; 500 Jahre Rosenkranz. (Ausstellungkatalog) 1475 Köln 1975. Köln, 1975. számos tartalmas tanulmánnyal; KLINKHAMMER, Karl-Joseph: Die Entstehung des Rosenkranz-betens. in: L)e cultu Mariano Saeculis XII-XV. Acta Congressus Mariologici-Mariani Intemationalis Romae Anno 1975 celebrati Vol. II. Romae, 1981. 473-307. Magyar nyelven inkább csak kegyességi irodalomra utalhatok: LÉVAI Mihály: A Boldogságos Szűz Mária élete, tisztelete, szenthelyei, legendái. Budapest, 1934. 229-255.; VEREBÉLYI J. Pál: Üdvözlégy Mária. Elmélkedések a Szentolvasóról. Budapest, 1983. 2. Lásd pl.: GELENIUS, Aegidius: Die Begründung der Kölner Rosenkranzbruderschaft, in: 500 Jahre Rosenkranz 1475. Köln, 1975. 102-108.; KÜFFNER, Hatto: Zur Kölner Rosenkranzbruderschaft, in: 500 Jahre Rosenkranz 1475 Köln 1975. Köln, 1975. 109-117. 3. Lásd az 1. és 2. jegyzetben idézett kölni katalógust! 4. \ö.: BÁLINT Sándor: Ünnepi kalendárium II. Budapest, 1977. 367. A hazai rózsafüzér társulatok adatait még nem gyűjtötte össze módszeresen senki. 5. BÁLINT Sándor i. m 367. 6. Lásd még: BÁLINT Sándor: Népünk imádságai. Regnum Egyháztörténeti Évkönyv 1937. 23-28.; Szent Rózsafüzérek könyve, azaz 50 különféle Sz. Rózsafüzér elmondására vezérló útmutatások... h. és é. n.; BARTA István (szerk.): Az Oltári Szentség, Mária Társulat és minden ájtat06 társaságok imádságos könyve. Gyoma, 1897. 133-232. 7. Schw. ANGELICA: Pauline Maria Jaricot. Stifterin des Vereins der Glaubensverbreitung und des lebendigen Rosenkranzes. 1799-1862. Aachen, 1918. 21. skk. A könyv elsősorban életrajz, ám ezen keresztül jó bepillantást nyerünk a múlt század franciaországi vallásos életébe is. 8. P. ANGELIKUSZ: Rendeletek a Rózsafüzérről, in: A legszentebb Rózsafüzér Királynéja V. évf. 1889/11. 57. 9. Kunszentmártoni Plébániai Irattár, az Élő Lelki Rózsafüzér Társulat győri bekebelező okirata, 1897-es másolatban. 10. A győri püspöki levéltár kutatása nehézkes, olykor lehetetlen az anyag rendezetlensége miatt. A tájékozódó kutatások nem sok eredménnyel kecsegtettek. Az anyatársulat iratanyaga, amely az elmúlt másfél évszázadban képződhetett, vagy megsemmisült, vagy lappang valahol, esetleg egyik volt társulati elöljáró leszármazottainál. Társulati irattár szükségszerűen létrejött, hiszen a később megalakult rózsafüzéres társulatok tagnyilvántartásaikat több-kevesebb rendszerességgel valószínűleg megküldték. Nem említi BEDY Vince: Győr katolikus vallásos életének múltja. Győr, 1939. című könyve sem. 11. Négy új istenes énekek. 170. szám. Pest, 1868. Nyomtatja és kiadja Bucsánszky Alajos, ósz utcza 20. sz. (A füzet a szerző tulajdonában, 1987-es csépai gyűjtésből származik.) 321
