Bárdos István - Beke Margit (szerk.): Egyházak a változó világban (Esztergom, 1991)
Előadások - V. Népi vallásosság, művelődés
BARNA GÁBOR A MEGÚJULÓ RÓZSAFÜZÉR (Az élő lelki rózsafiizér ájtatossága és társulata a XIX-XX. századi népi vallásosságban) Bár a rózsafiizér vagy a szentolvasó inkább az egyéni áj tatosságok közé tartozik - ezt kialakulásának története is mutatja1 - már a késő-középkortól ismeijük társulati formáit is. Az első társulatok a XV. század végén jelentek meg Európában.2 Nem sokkal az első ismert társulat megalakítása után (Köln, 1475)3 már Magyarországon is értesülünk rózsafüzér társulatról: 1496-ban Kolozsváron a domonkosok (később ferencesek) templomában.4 Elteijedése főleg a XVI. századtól valószínűsíthető. Maga a tárgy, a rózsafüzér is elnyerte végső t’zedes beosztású formáját a késő-középkor folyamán. XVI. század eleji kódexeink: a Czech- (1513 körül) és a Gömöry- kódex (1516 körül) már említik a rózsafüzér egyes részeit: örvendetes, fájdalmas és dicsőséges. S kialakult e hármas tagolásnak megfelelő színszimbolika is: fehér, veres és aranyszínű rózsafüzér.5 E színek ma is élnek, ismertek. A három színű füzér együtt alkotja a nagyolvasót, a 150 szemes rózsafüzért, amelyet társulati vezetők sokfelé használnak napjainkban is. Az évszázadok alatt kialakult gyakorlat szerint adventben az örvendetes rózsafüzért, a nagyböjtben a fájdalmasat, húsvéttól adventig pedig a dicsőséges olvasót mondták és mondják. A liturgikus év szerinti tagozódás mellett ismert egy, a hét napjaihoz, mint szent időkhöz való alkalmazás is. Csak utalni lehet a megszabott keretek között arra, hogy a meditációra igen alkalmas, ugyanakkor a mérhető kegyességi gyakorlatnak is megfelelő és ezért általánosan elteijedtté, közkedveltté vált szentolvasónak számtalan változata alakult ki.6 Ezek egy részét máig fellelni az imaházak gyakorlatában, a virrasztások, a búcsújárások sokféle lelki igényt kiszolgáló imagyakorlatában. Közöttük különböző történelmi korok lelki igényeit kielégítő, régibb és újabb szentolvasó imádságok találhatók. A rózsafüzér mind a háromszor öt titkának egyidejű imádkozása érdekében egy buzgó francia asszony, a lyoni Pauline Maria Jaricot (1799-1862) 1826 táján létrehozott egy sajátos, élő rózsa- füzérnek. nevezett társulatot, amely 15 tagból állt, így egy időben, egyszerre mondhatták a szentolvasó mind a 15 titkát.7 E társulatot XVI. Gergely pápa 1832. január 27-én megerősítette és búcsúkiváltságokkal ruházta fel.8 A társulat gyorsan terjedt Németországban és Magyarországon is.9 Az első (eddig ismert) hazai társulatát 1843-ban alapították Győr városában megyéspüspöki engedéllyel. Ezt Maár Bonifác "szent Benedek rendi áldozár" közbenjárására XVI. Gergely pápa 1844. augusztus 13-án anyatársulati rangra emelte, s felruházta mindazokkal a kegyelmekkel, amelyeket a francia társulatokban engedélyezett. Sajnos, a győri anyatársulat további működéséről, életéről alig tudunk valamit, létezéséről is csak közvetett formában értesülünk.10 A győri anyatársulat történetét és hatását tehát források és forrásfeltárások hiányában alig tudjuk követni. Ugyanez vonatkozik az Élő Rózsafüzér 1843 utáni hazai történetére általában is, különösen az 1885-ig terjedő időszakra. Csupán utalások révén tudjuk nyomon követni az új társulati és ájtatossági forma magyarországi terjedését. A Katholika Néplap 1858. október 3-i száma az Élő Szent Olvasó Társulatról közöl tudósítást. Bagó Márton budai kiadásában, 1865-ös évszámmal ismerjük az egyik legrégibb, az Élő Lelki Rózsa-füzér első vasárnapi énekeit és imádságait tartalmazó füzetet. A másik híres fővárosi kiadónál, Bucsánszky Alajosnál 1868-ban megjelent egy énekesfüzet Négy új istenes énekek címmel, köztük a Szűz Mária éneke az élő sz. olvasóhoz című rózsafüzéres énekkel.11 Az Élő Szentolvasó felbukkan egy 1872-ben kiadott énekeskönyvben is.12 Majd pedig 1885-ben Zafféry Károly (P. Angelikusz) A legszentebb Rózsafüzér Királynéja címen indított folyóiratot kifejezetten az új ájtatosság népszerűsítése és terjesztése érdekében.13 A társulat 319
