Bárdos István - Beke Margit (szerk.): Egyházak a változó világban (Esztergom, 1991)
Előadások - V. Népi vallásosság, művelődés
gyökereire vezethető vissza, kb. a III. századig, a hívek által a miséhez szükséges kenyér és bor vitelének szokására. A természetbeni felajánlást az 1092. évi Szabolcsi Zsinat kötelezővé tette, s fennmaradt még a XIX. században is. Európában a természetbeni felajánlást a pénzadomány váltotta fel. Az offerálás a legnagyobb ünnepekre korlátozódott, vasárnapokon az adakozás pénzben történt.22 Több helyen élt az a gyakorlat, hogy az úrvacsorái istentiszteletek perselypénze a lelkészt illette. Van közösség, ahol a legutóbbi években szüntették meg. Feltehető, hogy a szokás gyökerei ugyancsak az offerálásra vezethetők vissza, mégpedig arra az időszakra, amikor a természetbeni járandóság mellett ill. helyett pénzadományok jelentek meg. Azonban nem zárható ki az sem, hogy annak a középkori szokásnak maradványaival állunk szemben, amely a húsvéti gyónáshoz kapcsolódott, amikor is a hívek pénzt adtak a papnak. A szokást az egyház eltiltotta. Római katolikusoknál máig a Szent Sírra vitt tojás- és pénzadományok őrizték csak meg.23 Az erdélyi Kalotaszentkirályon úrvacsorás istentiszteleteken ma is külön adakoznak úrvacsora vétele, az úrasztaltól való távozás után. Ismeretes, hogy a reformáció első időszakában (a XVIII. századig) általános volt az úrvacsoraosztás alkalmával az asztalnak kaláccsal, gyümölccsel, pénzzel való megrakása, vagy egyszerűen csak az úrasztalára való pénzhányás. Előfordult, hogy az adakozni nem tudók úrvacsorát sem vettek24 Az úrvacsorái jegyeket szentnek, szenteknek tartották és tartják. A betegeknek vitt úrvacsorát pedig ma is sokan utolsó kenetként értelmezik. Ilyen meggondolásból ragaszkodtak a XVII. században a haldoklónak úrvacsorában való részesítéséhez és a betegek közötti gyakori úrvacsoraosztáshoz.25 Utóbbiakra szórványosan a legutóbbi időkig léteztek adatok. Mára viszont egyre gyakoribb a betegnek vitt úrvacsorától való félelem, mondván: "na, ez is meghal, ha má’ papot hívtak!" Ma is léteznek olyan közösségek, ahol házasságkötés előtt úrvacsorát vesznek, a katolikusok gyónásának-áldozásának mintájára. MINDENNAPOK VALLÁSOSSÁGA A mindennapok vallásosságában figyelemre méltóak az imádságok között megőrzött olyan archaikus imák, amelyek katolikusoknál, ha nem is általánosan, de ma is az élő imagyakorlat részei. Ezeket a század első felében olyan református asszonyok is elmondták minden este, akik a katolikus templomot messze elkerülték, s a katolikus vallással semmiféle közösséget nem vállaltak. Ilyen volt az "Én lefekszem én ágyamba" kezdetű ima. De legutóbbi időkig előfordult, helyenként még ma is megtalálható, hogy déli harangszókor elmondják az Úr imáját pl. Balatonhenyén, vagy csak annyit: "Uram Jézus segélj meg!" pl. Szentkirályszabadja. Feltehető, hogy ezek gyökerei a katolikusok által elmondott Úrangyala imára vezethetők vissza, hisz a XVIII. században Komárom megyei protestánsok között is előfordult olyan, aki déli harangszókor térdenállva mondta el az Úrangyalát.26 A reformáció előtti kor maradványa a század II. felében is betartott, s egyes lelkészek által betartatott szokás, amely szerint nagyböjtben nem lehet lakodalom. A "nászbeszéd" néven ismert és Szentkirályszabadján még a két világháború között is gyakorolt szokás pedig nem más, mint az újmenyecske áldása, amely vélhetőleg ugyancsak katolikus eredetű, s az emlékezet szerint korábban másutt is gyakorolták pl. a Partium egyes falvaiban. Vegyesvallású falvakban katolikus ihletésű a templombúcsú napján a reformátusok által is megtartott ún. torkos búcsú. Vélhető, hogy a református fogadalmi ünnepek is ide vezethetők pl. Monoszlón pünkösd a "kálomista búcsú" napja, de ilyen a széki Birtalan napi búcsú, Csököly Szent Márton napi búcsúja. Nem kétséges az átvétel annak a nyárádi szokásnak esetében sem, amikor az istentisztelet vége előtt az egyházfi a rúdra szerelt persellyel körüljárta a padsorokat, összegyűjtötte a pénzadományokat. A szokás az 1940-es években még élt. Valamikor másutt is meglehetett, ezt igazolja a pápai Református Gyűjteményben őrzött több rúdra szerelt persely. Az egyén és a család vallásos életében játszottak szerepet a református házakban is több helyen előforduló vallásos ábrázolások: elsősorban az Utolsó Vacsora, de helyenként az Olajfák hegyén 316
